Több pénz, kevesebb idő, jobb film.
Amerika immáron a hatodik megtisztulást tartja: ez az az éjszaka, amikor mindenki szabadon gyilkolászhat, ha akar. Ám ezúttal nem Ethan Hawke házában éljük át mindezt, hanem kint a nagyvárosi utcákon, ahol aztán tényleg tombol a pokol.
"Motherfuck the Purge!"
Bő egy éve a három millióból készült, és remek alapötlettel megáldott Purge összehozott csak hazájában 64 millát, érthető hát, hogy a Universal egyből ki is adta a parancsot egy újabb részre. James DeMonaco rendező ezúttal háromszor akkora büdzsével, viszont alig tizenkét hónappal gazdálkodhatott, ám az erőltetett menet ellenére az Anarchy alcímre hallgató második menet sokkal átgondoltabb, érdekesebb, s ami a lényeg, jobb és izgalmasabb lett, mint elődje. Ahogy a fenti ismertetőből is kitűnik, filmünk több területen is szintet lép: a szimpla ház helyett ezúttal maga Los Angeles belvárosa a játszótér, egy család helyett három összefutó, majd egy nagy bandát alkotó szálunk van, az 'idegenek az otthonomban' koncepcióból pedig kőkemény túlélőtúrára vált. Természetesen ez mind csak hasznára van a végterméknek, ám filmünk legnagyobb erőssége mégsem a jó akció, vagy a halál egyszerű, ám mégis szerethető tagokból álló csapatért való feszült szurkolás, hanem hogy sokkal, de sokkal nagyobb képet ad a megtisztulásról: DeMonaco akkor érzi magát igazán elemében, amikor szimplán csak helyzet-, és hangulatjelentést ad erről a pokoli éjszakáról. Ezzel kapcsolatban felvetett ötletei, bár az idővel egyre betegebbek, egytől egyig hatásosak, és biza eléggé érdekfeszítőek, szóval továbbra is van miről beszélgetni a teremből kifelé jövet - ez pedig egy tucathorror kierőszakolt folytatásától több, mint becsülendő. 7/10.
