Egy olvasóm pár perce (illetve most már órája) feltette a nagy kérdést (nem éppen a legmegfelelőbb helyen, de sebaj), hogy ugyan, magyarázzam már el, hogy miért is húzzák le az emberek a Transformers 4-et? Nem állítom, hogy ennek megválaszolására én vagyok a legalkalmasabb (kissé elfogult vagyok a témában, az AOE laza 9,5/10 ponton végzett nálam), de azért teszek egy kísérletet, a teljesség igénye nélkül, ezen a lassú vasárnap délutánon.

MIÉÉÉÉÉÉÉRT????!!!!!!

Függetlenül attól, hogy jogos-e vagy nem, az tény, hogy Michael Bay-t sikk szidni. De ez vajon hol gyökeredzik? Valóban, lassan húsz éves rendezői pályafutása alatt nem igen mozdult ki az akciók, a kurvanagy robbantások, a lassított felvételek világából, és a humorán is lenne mit csiszolni. Viszont saját zsánerében lepakolt pár klasszikust (Bad Boys, The Rock, Armageddon), amikhez szerintem a mai napig szívesen térnek vissza az emberek egy-egy szombat este egy hatos sörcsomaggal. Azt se felejtsük el, hogy Bay a maga módján fejleszti is az akció műfaját, és ha nem is úgy, mint Cameron, de tologatja a határokat, legyen szó trükkökről, mozgásokról, különböző stíluselemekről - számos olyan filmje büszkélkedhet olyan dolgokkal, amit akkor addig még nem láttál.

Illetve nem árt hozzátenni a dologhoz, hogy ha néha napján mégis elhagyja megszokott kereteit, és valami másba, érdekesebbe, neadjisten, tartalmasabba vág, az a kutyát se érdekli - igen, az Island-ről és Pain & Gain-ről van szó.

Na de vissza a Transformerekhez. Függetlenül attól, hogy jogos-e vagy nem, az tény, hogy a Transformers mozikat sikk szidni. Pedig ne felejtsük el, hogy hét éve az első rész még kellemes meglepetésnek számított. A közönség nagyon szerette, a kritikusok se taposták agyon, és néhány hardcore G1 fan kivételével szutykot se köpködött rá senki. Mára viszont eljutottunk odáig, hogy ha csak kiírják, hogy Transformers, már kezdődik a szarozás - miért van ez?

Szerintem az okok a következők.

Egy: a második rész. Azt még én is elismerem, hogy a széria második menete, a 2009-es Revenge Of The Fallen egy nagyon nagy trágya. Az eleinte az írósztrájk miatt forgatókönyv nélkül, ötletfoszlányok alapján készülő 140 perces migréngenerátor teljesen jogosan haragította magára a jónépet és a kritikát a szériával és Bay-el kapcsolatban is, aminek árnyékát a mai napig nem sikerült levetkőzni, és ami valószínűleg már egy életre megmarad. Abban, hogy a közvélemény szerint a Transformers és a mindenkori Bay mozi csak szar lehet, nagyon nagy szerepe van a ROTF-nak.

Kettő: a filmek nem éppen nézőbarátok. Ez egyrészt a játékidejük folyamatos növekedésének (az idei már 166 perc volt!) köszönhető, de nagyobb súllyal bír az, hogy az egyszeri néző nem érti, amit lát, és ez nem az ő hibája. Míg a TF fanok tisztában vannak az univerzummal, a karakterekkel, meglátják az azokban elrejtett utalásokat, és összecsinálják magukat a gyönyörtől, hogy kedvenceik a vásznon vannak (én is ide tartozom), illetve értetlenkednek, hogy ez valakinek miért nem tetszik, addig a többiek max addig jutnak, hogy Optimus, meg hogy autókból robotok lesznek. A robotokat senki nem tudja megkülönböztetni egymástól, hogy mi történik, az ködös, viszont már két órája max hangerőn megy a bum-bum. Saját világának bemutatásában, építésében és megszerettetésében a Transformers-széria igencsak a béka segge alatt van - ha nem vagy rajongó, vagy nincsenek a dologról előztes ismereteid, érthető, miért utálod az egészet.

Kettő pont egy: nem mindenki gyerek. Tény és való, hogy ezen filmek elsődleges célcsoportja a gyerekek (hiszen végülis játékfigura-adaptációról beszélünk), illetve a gyermeklelkű felnőttek, akik észreveszik, és értékelik azt a varászt, amit ezek a filmek kínálnak. A többiek ugyanúgy meg vannak lőve, mint ahogy azt fentebb írtam.

Három: emberek. Nincs mit szépíteni azon, hogy az első három részben a címszereplők jobb esetben mellékalakok, rosszabb esetben díszletelemek voltak, így a húslényekre várt a feladat, hogy vigyék a filmeket. Ez még nem lenne baj, ha nem kizárólag idiótákkal operáltak volna végig. 2007-ben a Shia-Megan páros, Torturro és katonák ha neccesen is, de még elmentek (és mivel maga a film jó volt, hiányosságaik nem voltak annyira szembetűnőek), 2009-ben viszont egy sárgaházra való noname hülyét kaptunk, kiknek a Witwicky szülők voltak a negatív csúcsai, 2011-ben pedig már Francis McDormand, John Malkovich és Ken Jeong égette magát (és a közönséget) porig. Hogy ez miért számít? Nos azért, mert ha a robotokkal nem tudsz mit kezdeni, mert nem ismered őket, maradnak a humánok, rájuk figyelsz, rájuk fogsz emlélezni. A kínálat pedig ez, szóval nem csoda a rossz visszhang. Hogy idén új arcok jöttek Mark Wahlberg, Stanley Tucci és a többiek képében, és nem is voltak rosszak, az tök mellékes: már három résznyi előítélet dübörög benned, amit nem lehet csak úgy legyőzni. 

A Transformers filmek élvezhetősége tehát nem univerzális, illetve hatalmas előítéletek tornyosulnak előttük. Ennek itta meg a levét az Age Of Extinction (és az eljövendő részek is), amiről van egy érdekes adat: ez az első TF film, amit a TF fanok viszonylag egyöntetűen imdának, ugyanakkor ez a rész bír a legalacsonyabb RottenTomatoes átlagokkal.

Tanulság: a Transformers egyelőre egy zárt körű buli.