Röhögsz-e kétszer ugyanaz a poénon?
Dumb (Jim Carrey) és Dumber (Jeff Daniels) húsz év szünet után ismét bevetik magukat, ugyanis egy életbevágóan fontos ügy kapcsán meg kell találniuk utóbbi eddig sose látott lányát...
"Imádok találkozni"
A Farrelly testvérek immáron húsz éves klasszikusa, a Dumb And Dumber vitathatatlanul a komédia műfajának egyik legkomolyabb mérföldköve - ugyanakkor egy ritka megosztó darab. Olyan humorral operál, ami az embernek vagy nagyon bejön, vagy egy szót nem ért belőle, és rossz értelemben nevezi azt mélybaromnak. Bevallom, én az előbbi csoportot erősítem: azok közé tartozom, akik tizedjére is betegre tudják röhögni magukat azon, ahogy Jeff Daniels egy mamut-méretűt ürít, akik álmukból felkeltve is dobnak egy Jim Carrey idézetet (hisz az egész mozit betéve tudják), és akik tudják, mi a legidegesítőbb hang a világon, vagy mi a jobb a rádiózásnál, és ezeket időről-időre demonstrálják is.
Nos, Farrelly-ék a második részt kizárólag nekünk készítették. Nem is második rész ez, de nem is remake, inkább egy nosztalgikus beszélgetés egy rég nem látott haverral - egy érettségi találkozó ez, ahol feleleveníted az x-évvel ezelőtti poénokat, és újra kuncogsz rajtuk egyet azon ismerőseiddel, akik tudják, hogy miről van szó. A Dumb And Dumber To zárt körű buli, ahova csak bennfenteseket, rajongókat várnak, a többiek csak csendben, netán értetlenkedve ülhetnek. Az alkotók szinte már pofátlanul játszanak rá az előismeretekre: a poénok 75%-a jól ismert, újrahasznosított vagy valamiféle visszakacsintás, ahogy az a hajszálvékony cselekmény is túlságosan emlékeztet valamire. Senki még csak nem is próbálkozik azzal, hogy valami igazán újat, frisset rajzoljon két kedvenc idiótánk köré, és ez azért szomorú.
Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy osztálytalálkozókra se az új élmények miatt jár az ember, hanem hogy a múltat, vagy annak halovány árnyékát kicsit újraélje, felidézze a régi szép időket, és röhögjön egy jót. És ugyan önálló műként filmünk csúnyán elvérezne, a Dumb And Dumber To mégis egy működik: ha a kreativitás nem is, de szeretet mindenképpen érződik rajta, a poénjai, bár nagy részben felmelegítettek, de így is a szék alá röhögtetnek, Daniels és Carrey pedig felszedett vagy ötven kiló ráncot, de mihelyst meglátod őket, máris mosolyogsz, mert tudod, hogy másodperceken belül valami őrület fog következni. Szóval ha laikusként nem is, rajongóként minden hiba ellenére jó újra összejönni ezzel a két marhával. 6,5/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=lGXHVlEklgQ
Illetve a szinkronstáb kicsit gondolkozzon el azon, hogy jó ötlet volt-e minden második mondatba valamilyen magyaros szóviccet tenni.
