A mai MoziPackban látszólagos másolókkal ismerkedünk meg.
Liza, a rókatündér (2015)
A magyar film kreativitása manapság kifullad a másolás fogalmában (helló, kézilabda reklám), így nem csoda, hogy Lizára (akin a rókatündérek átka ül, tehát minden férfi meghal, aki megkívánja őt - hát hogy lesz így szerelem és happy end?) az első előzetesétől kezdve úgy tekintettem, mint egy hazai Wes Anderson kopira - hála az égnek, hogy végül csak kis részben lett igazam, és jó nagy részben tévedtem. Ujj-Mészáros Károly alkotásának valóban a jó öreg Wes az alapja, építkezésének kiindulópontja, de a párhuzam itt meg is áll - a továbbiakban filmünk ugyanis egy roppant eredeti keverék, egy szinte meghatározhatatlan zsáner mix, amit nem lehet nem imádni. A Liza egyszerre romkom, fekete komédia, valamennyire szatíra, és még misztikus thriller is, ezt a rengeteg oldalt pedig annyi szeretet, kedvesség és jóféle humor fogja össze, hogy szinte szétreped a vászon. A poénok zseniálisak (Mekk, Mekk!), az érzelmek szívmelengetőek, ahhoz pedig valami természetfeletti csoda kell, hogy a címszereplőt megformáló Balsai Mónika januárban ne legyen ott az év legjobb női között. Nem hittem volna, hogy még valaha ilyet mondok hazai mozgóképre, de a Liza, a rókatündér kurvajó. 8,5/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=JALDIrbyIeA
Vadon - Wild (2014)
Reese Witherspoon egyedül vág neki a vadonnak, közben átgondolja az életét, én pedig képtelen voltam elszakadni a gondolattól, hogy amit most látni fogok, az az Into The Wild, csak csajfilm köntösben. Nos, szerencsére ismét tévednem kellett - Jean-Marc Vallée (Dallas Buyers Club) művének az utazáson kívül semmi köze Sean Penn filmjéhez, de még gyakori összehasonlítási pontjától, a 127 Hours-tól is rohadt messze áll. Bár mindhárom filmben a természet az úr, és a lelki nagytakarítás a főszereplő, hőseink indítékai nagyon is különbözőek: Emile Hirsch saját hülyeségének és arroganciájának áldozata, James Francot pedig a véletlen sodorja oda, ahova, Reese viszont önként és dalolva vezekel, múltbéli tettei és önmaga miatt - ennek köszönhetően az ő belső túrája messze a legérdekesebb. Vallée nem is finomkodik a folyamat bemutatásában, legyen szó annak valódi, vagy fejben történő részéről: a Wild kemény, de egy pillanatig se túlzó vagy öncélú - egyszerűen életszagú, a szó legjobb értelmében. Kár, hogy mikor már majdnem élménnyé válik, rendezője nem bírja tovább, és az utolsó pillanatban bedobja a giccs-bombát, ami biza robbantja az egészet - s csak később jössz rá, hogy eme pillanat volt maga a katarzis. A Wild tehát csodás utazás, ami pont az utolsó métereken töri ki a bokáját. Szomorú. 7,5/10.
