Amik a várthoz képest teljesen másra tekintenek.
A festő Margaret (Amy Adams) egy éjjel, lányával a hóna alatt szó szerint elmenekül házasságából, s egy napos vidéken kezd új életet. Itt találkozik a szintén művész Walter Keane-nel (Christoph Waltz), ki nem csak feleségül veszi, de a képeit is segít eladni - az egyetlen bökkenő, hogy sajátjaiként árulja azokat.
"I'm Keane, you're Keane"
Ha valaki, akkor Tim Burton biztosan tud azonosulni a fura művészekkel, és azok fura művészetével - s egyik legjobb filmjével egyszer már bizonyította, hogy vászonra is tudja őket vinni. Ugyan a rendezőhöz igencsak közel álló abszurditás terén Margaret Keane nem egy Ed Wood, munkássága és élete elég különleges ahhoz, hogy Burton eredményesen vizsgálhassa meg imádnivalóan groteszk szemüvegével, hogy mi is rejtőzik/rejtőzött alkotás és alkotója, a vászon és az agy mögött.
Nos, ebből semmit se kapunk.
Burton, ki húsz év után a fantáziavilágokból ismét leszállt a földre, egyáltalán nem beszél semmi kreatívról - se a művészi élet nehézségeiről, se egyes alkotások valós vagy vélt mögöttes tartalmáról. Rendezőnk egy házasságról beszél - egy olyan dominanciára épülő fajtáról, igazi hatalmi harcról, ami apróságokkal kezdődik, de a végén már életek forognak veszélyben. A folyamat maga pedig annyira uralkodik, hogy résztvevői is elszürkülnek mellette: bár Amy Adams remekül hozza a visszahúzódó, csöndes, és emiatt kissé jellegtelen alkotót, Chrsitoph Waltz pedig zseniálisan adja a ripacsot az ezt kihasználó férj és üzletember bőrében (le is nyúlja az egész az bulit, ajtóstul ablakostul), valódi tartalom egyikük mögött se áll - bábok csupán egy tragikus játékban, melynek célja nem is egészen világos. Nehéz rájönni, hogy Burton mit akart ezzel a filmmel - úgy tűnik, évek óta tartó alkotói tanácstalansága, s annak orvoslása nem azon múlt, hogy kiszáll-e önnön torz meséiből, vagy nem.
A fentiek alapján úgy tűnhet, hogy a Big Eyes nem egy jó film, de ez nem így van. Minden hibája és felszínessége ellenére simán rendezőnk legjobbja az elmúlt tizenöt évben (mondjuk a mezőny nem valami acélos): egységes és letisztult, abszolút szórakoztató, "öröm nézni, annyira jó" alakításokkal operáló, élvezetes mű, ami ha másról nem is, de a párválasztásról igencsak hasznos tanmese. Szeretnivaló kis semmiség. 8/10. Burton jó úton van a feltámadás felé.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=2xD9uTlh5hI
