Már megint a jó bűnhődik.
Mikor az ex-bérgyilok Liam Neeson saját fia védelmében lelövi legjobb barátja, az alvilági nagyfőnök Ed Harris fiát... Nos, akkor lőttek a barátságnak, és csak a bosszú marad, na meg az az elől való menekülés.
"I'll let you die"
Úgy tűnik, Liam Neeson akciófilmes karrierjének kezd leáldozni. Az ír óriás bő hat évvel ezelőtt tévedt erre az ösvényre, a meglepően jól sikerült és nagyot kaszáló Takennel, s a párosítás telitalálatnak bizonyult - Neeson elképesztő erővel bírt a vásznon, nagyon jól állt kezében a fegyver, a nézők ezt imádták, s ő végre elérte azt a sztárstátuszt, amit mindig is megérdemelt, de valahogy sose ért el. Pár évig a legtutibb befektetés volt ringbe küldeni őt, hogy oldschool módon rúgjon segget, s ez az időszak bizony szült egy-két igencsak jó filmet (a már említett Taken, a méltatlanul elfeledett A-Team, vagy személyes kedvencem, a Grey) - de sajnos egyre több mellényúlás is felütötte rút fejét. A minőségileg, mondjuk úgy, megkérdőjelezhető Non-Stop/Tombstones/Taken 3 trió után (melyek egy éven belül támadtak) a közönség lehet, hogy bizalom hiányában bezárja az ajtót Liam előtt - hiszen tárgyalt filmünk, a Run All Night már elég csúnyán teljesít a pénztáraknál. Pedig pont ennek nem kéne.
Liam most ugyanis, ha nem is tökéletesen, de azt megközelítően választott, s a fentebb felsorolt, jónak titulált munkái mellé ez a film is simán beállhat. A pofonegyszerű sztori és a zsáneri felszínesség mellett a Run All Night igenis működik, van benne stílus, kellően tökös, jólesően kegyetlen, kiszámíthatósága ellenére is izgalmas, annyira fordulatos, amennyire kell, és hiszed vagy nem, a Neeson-Harris barátságnak köszönhetően még némi szíve is van. Egyszerű, ám nagyszerű - elcsépelt szófordulat, de tökéletesen illik a műre, akárcsak a szériát elindító Takenre. Jó, néha kicsit bealszik, olykor meg ciki a CG városnézés és a sok lassítás, de összességében egyáltalán nem lehet rá haragudni, sőt - főleg, hogy Liam most még valami újat is hoz a buliba. Megszokott karakterét egy szerencsétlen, lecsúszott bunkóra cseréli, paradox módon némi emberséget adva ezzel a továbbra is dübörgő, már említett erőhöz - eszünkbe is juttatja, miért imádjuk annyira, amikor megy és öl. 7,5/10 - nagyon sajnálom, hogy ennek a filmnek kell meginnia a pocsék előzmények levét.
