Joss Whedon ezzel a filmmel kiszáll a Marvel bizniszből. Ez biza nagy kár.
Miután a Bosszúállók felszámolták a Hydrát, Tony Stark (Robert Downey jr.) érdekes projectbe kezd: egy pajzsot akar a világ köré emelni, hogy a Föld mostmáraztán tényleg biztonságban legyen. A beindításához egy eddig ismeretlen erőt, egy idegen eredetű mesterséges intelligenciát alkalmaz, de ez nem jó ötlet: az így éltre kelt program, Ultron ugyanis elszabadul, és szándékai nem éppen békések.
"Nem értem a feladatom"
Nincs mit szépíteni: a Marvel Cinematic Universe második felvonása, vagyis a Phase 2, a remek felütésként szolgáló, és a maga szintjén szinte végig tökéletes (az Iron Man 2 azért még mindig fáj egy kicsit) Phase 1-nal ellentétben nem volt valami nagy szám. Félig biztonsági játék, félig időhúzás volt ez a fejezet, ami időnként a rossz értelembe vett önparódiával kokettált (Thor 2), amiben ugyanúgy volt mélypont (Iron Man 3) mint csúcsteljesítmény (Guardians), és ami csak sokára találta meg a helyes irányba vezető nyomokat (Captain 2). Vegyes a kép, melynek köszönhetően az Avengers óta eltelt évek alatt a stúdió addig makulátlan hírneve erősen kopni kezdett a szememben - de lehet, hogy ez egy jó üzlet volt. Ha ez a szakasz kellett ahhoz, hogy elérjünk az Ultronhoz, és ezentúl az ő tanai fogják meghatározni az univerzumot, akkor azt mondom: megérte.
Az Age Of Ultron egy rohadt jó film, ám ezt a címet kissé körülményesen éri el, és egyáltalán nem csodálkoznék, ha sokak torkán végül nem menne le. Az első Avengers-t is összehozó Joss Whedon bizony kemény, és kockázatos fába vágta a fejszéjét: a 2012-es, nyílegyenes, halál egyszerű, hihetetlenül könnyed és szórakoztató, a mai napig hatalmas élményként működő superhero non plus ultra tökéletes másolata helyett új vizekre evez, és valahol csodálom, hogy ezt megtehette. Író-rendezőnk szabadjára enged(het)te fantáziáját, és a végeredményt látva ennek rengeteg haszna lett: az Ultron (melynek alcímszereplőjétől többször is a padló alá fog esni az állad) egy sok szálon futó, összetett mozi lett, ami durván beleássa magát a sci-fi műfajba (hogy rengeteg új, eszméletlenül izgalmas kérdést tegyen fel benne), nem rest hősei mögé nézni, nem veti meg az önmagához képest erős drámát, és úgy építi folyamatosan saját szériájának jövőjét, hogy közben teljesen kiaknázza önnön jelenét, lehetőségeit. Ám a legnagyobb, és legbátrabb húzása az, hogy elsősorban nem nézői érzékszerveire, hanem azok agyára hagyatkozik.
Az Ultron ugyanis egy okos film, ami az akcióból visszavesz, de a tartalomra rákapcsol. Eget rengető csörtéi visszafogottabbak és ritkábbak, de cserébe a megszokottnál sokkal jobban törődik karaktereivel, és egy robotikai szemináriumot is lenyom (aki az elmúlt egy évben olvasta a hazai Marvel + képregényeket, az igen kellemes felfedezéseket tehet Whedon ottani és itteni munkái között), aminek lassan az a vége, hogy nem a következő zúzást, hanem a következő dialógot várod, de nagyon. Ha szereted a már említett sci-fi zsánert, és a kilencedik művészetnek is inkább a gondolkodós fajtáját preferálod, akkor ez abszolút a te filmed. Tökös mozi tehát az Age Of Ultron, ami szétfeszíti a korlátokat, a határokon túlra merészkedik, és csak az igazán rátermetteket viszi maradéktalanul magával.
Éppen ezért fáj leírni, hogy azért vannak itt gondok rendesen. A rengeteg új ötlet sajnos széthúzza a cselekményt, ami igencsak kusza lesz - ívében több a törés, mint az egyenes. A szereplők egyre növekvő létszáma is megbosszulja magát, de annyira, hogy vannak, akik konkrétan a levegőben lógnak - például Thor kirándulása, meg ha már itt tartunk, puszta jelenléte is egy hatalmas kérdőjel. Sajnálatos továbbá, hogy Ultron, aki a messze a legjobb, legkomplexebb, legérdekfeszítőbb (igazi) robot, akit a filmtörténelem látott, akinek minden megmozdulása aranyat ér, és akitől szerintem Ridley Scott is megnyalja mind a tíz úját... Szóval sajnálatos továbbá, hogy Ultron egy idő után erősen háttérbe szorul (de legalább valaki szintén izgalmasnak adja át a helyét), illetve, hogy serege se jó túl sok mindenre azon túl, hogy alapot szolgáltatnak pár CG bunyóhoz.
De úgy érzem, hogy mindez nem számít, mert senki se tökéletes, mert az erények magasan a hátrányok fölé nőnek, és mert az élmény, az az igazi 100%-os, nagybetűs moziélmény ismét ott volt. A teremből kifelé jövet a kilométer széles vigyorom mögött a következő frappáns konklúzió fogalmazódott meg bennem: mint film, az Avengers jobb, de az Avengers: Age Of Ultron fényévekkel érdekesebb - és számomra igazából ez számít. Kicsit egyenletlen, kicsit nyikorog, de annyi ötlet, erő, kreativitás, Whedon részéről pedig ambíció van benne, hogy szétszakad tőlük a vászon. Telitalálat, úgy ahogy van - de valószínűsítem, hogy ezúttal nem mindenkinek. 9/10. Ha az MCU-nak ez az új iránya, akkor én bárhova követem őt.
