Tovább pörög a klisé gép - de most a rossz irányba.
Beca (Anna Kendrick) és a lányok ezúttal az a capella világbajnokságra gyúrnak, ám mivel mindenkinek megvan a saját magánéleti baja, ez nem lesz egyszerű.
"Úgy alszom, mint egy denevér"
A Pitch Perfectből kiveszett a lélek. Fura ezt leírni, hiszen ez nem pont az a széria, aminek egyáltalán lenne ilyenje. De valahol mégis ez történt: a hirtelen jött siker után gyorsan kellett egy folytatás, bármi áron, és innentől már tudod - már a sequel-folyamat is akkora sablon, mint maguk a szóban forgó művek. Így esett az, hogy a hihetetlenül klisés és kiszámítható, ám laza és jópofa stílusának köszönhetően abszolút szerethető, és elsőrangú szórakoztatást nyújtó kezdetből egy görcsölő, összekapkodott és tanácstalan második menet lett. Az elsőfilmes Elizabeth Banks (bizony) és csapata annyira meg akar felelni, annyira sokat akar markolni, hogy végül egy káosz lesz az egészből: a cselekmény elképesztően esetleges, lényegében csak mellékszálak futnak egymás mellett, a karakterek úgy oltják ki egymást, hogy igazából senki se csinál semmit, a koholt mondanivaló pedig annyira szájba van rágva, hogy jobban nem is lehetne - ja, és út közben a poénok is eltűntek valahol, s csak az árnyékukat hagyták itt. Jó, nem mondom, el lehet ezt nézegetni, mert azért nem borzalmas - csak semmilyen. Kár, mert egy remek kis tiniszéria lehetett volna ebből. Talán majd legközelebb, mert az anyagiakat elnézve lesz még itt pár felvonás. 5/10.
