A tizenhatodik MoziPackban két igen lelkes filmmel foglalkozunk egy kicsit - a CinemaCity filmünnepe támogatásával.
Kötéltánc - The Walk (2015)
Philippe Petit (Joseph Gordon-Levitt), a francia kötéltáncos egy nap arról értesül, hogy New Yorkban hamarosan felhúzzák a világ legmagasabb épületeit (biza, a WTC ikreket), és hát ilyen kihívásnak nem lehet ellenállni: muszáj lesz átsétálni a két épület között, de nem a járdán. Jó kérdés, hogy mit láthatott ebben a sztoriban Robert Zemeckis: egy szenvedélyről szóló drámát, egy jópofa fordított heist movie-t, vagy egy 3D-s trükkarzenál lehetőségét - s visszatekintve elmúlt tíz, animációra pazarolt évére, könnyű lenne rámutatni eme utóbbira. S valóban, a Walk nem titkoltan a CG orgiát tolja előtérbe, minden egyes percében arra, s ezzel a fináléra gyúr. Egy nagy cirkuszi show ez - de hát mégis milyen legyen egy cirkuszi artista világszenzációja? Visszanézve valahol lenyűgöző ez a nagyszerű egyszerűség, amire rendezőnk rájött, s aminek szellemében összerakta legújabb művét. Ennek megfelelően filmünk halál laza, kedves és könnyed, ugyanakkor baromi izgalmas, s Zemeckis a legfontosabbat se felejti el, amitől minden működik, s ami nélkül a szédítő mutatvány teljesen üres lenne: hogy minden bohócban ott van az ember is. Életigenlő halálmutatvány a Walk, egyben pedig az év egyik legklasszabb, és legnagyobb lélekkel bíró mozija. 8/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=rBicCZG4vg0
Mélyütés - Southpaw (2015)
Billy Hope (Jake Gyllenhaal), a sztárbokszoló a csúcsok csúcsán van, de aztán minden összejön: magánéleti tragédia és válság, kettétört karrier, pénztelenség, szóval totál padló - ám innen szép felállni, s kérdés-e egy pillanatig is, hogy hősünk ezt megteszi-e, főleg úgy, hogy az út végén kislánya várja őt? Ezer és egyszer látott ökölvívós dráma a Southpaw, ami minden létező műfajtársától lop, s egyértelműen a nagy Rocky-t tartja fő példaképének - ám ennél jobban nem választhatna. Sly mennybemenetelében anno az volt a zseniális, hogy a nyomor, a gettó és a pofonok közepette hatalmas szíve volt, s Antoine Fuqua is erre az irányra áll rá, sikeresen. Az ismételten remekül teljesítő Jake Gyllenhaal valóban a poklot járja be, minden irányból mocsok és kilátástalanság veszi körül, meccsei pedig olyan véresek, hogy az már nekem fáj - viszont története annyi lélekkel bír, hogy a felsoroltak ellenére nem tudok mást mondani a Southpaw-ra, mint hogy egy nagyon szép film. Igen, újrahasznosított, kiszámítható meg minden, de (kissé ellentmondásos) személyisége egy pillanat alatt beránt, és nagyon sokáig nem ereszt. Talán a legsötétebb feel-good film, amit valaha láttam. 8/10.
