A Pixar egyik leggyengébb és legjobb filmje.
Egy olyan világban, ahol a dínókat kipusztító meteor elkerülte a Földet, Arlo, az ifjú apatosaurus egy tragédia hatására messze sodródik otthonától. Hogy hazaérjen, át kell vágnia a nem éppen veszélytelen vadonon, mely tele van fura szerzetekkel... Még szerencse, hogy nincs egyedül.
"A félelem olyan, mint a természet"
A Good Dinosaur a Pixar valószínűleg leghányattatottabb sorsú filmje. Létrejöttét problémák egész hada, rendezőcsere és folyamatos premier módosítások szegélyezték, s most, hogy végre elkészült, a stúdió első igazi anyagi bukása válik belőle. Ezen a projecten úgy tűnik, átok ül, pedig egyáltalán nem érdemli meg.
Az efféle színfalak mögötti háttértudás evidens módon arra készteti az embert, hogy lejjebb tekerje az elvárásait, de visszanézve úgy gondolom, hogy filmünk enélkül is simán megállja a helyét, még nem éppen jelentéktelen hibái mellett is. Mert azok vannak. A cselekményünk elképesztően szögegyenes, bármiféle meglepetés nélkül halad előre a pontosan belőhető végkifejlethez, és a Pixar-féle, sorok közötti többrétegűség, összetettség, vagy ha úgy tetszik, intelligencia is legfeljebb félgőzzel pörög. És sokkal többször idézi meg az Oroszlánykirályt, akár konkrét beállításokkal is, mint kellene. Tudom, ez így nagyon rosszul hangzik, de ne félj, van az éremnek egy másik oldala is, s az nem merül ki a megszokott, elképesztő ötletességben, a western műfajának frenetikus újrahasznosításában, illetve a valaha volt leggyönyörűségesebb látványvilágban, amit animációs film fel tud mutatni.
Mert ugyan joggal mondhatjuk, hogy a Good Dinosaur az asztalilámpások (egyik) legcsiszolatlanabb filmje, de ez a tény szinte eltörpül amellett, hogy egyben a család (egyik) legnagyobb lélekkel, legszebb érzelemvilágával felvértezett darabja is. S ha már megemlítettük az oroszlánokat a külsőségeknél, tegyük gyorsan hozzá, hogy van itt még egy példakép, méghozzá az örök klasszikus Őslények országa, annak enyhe humorral megszórt melankóliája, és csodaszép, édes-bús lelke. Így lehet belsejét tekintve filmünk világverő, zseniális, csodálatos, fantasztikus (képzelj még ide pár jelzőt), s leginkább okos, legyen szó fő vagy mellék karakterekről, a közöttük levő interakciókról vagy érzelmi kapcsolatokról. És hát ez az, ami igazán számít, nem? 8,5/10 - igazi, Pixarosan gyönyörű mű.
