Képzelj el egy lelketlen karácsonyt.
Az ifjú Max imádja a karácsonyt, ám az idei családi összejövetel végképp kihúzza nála a gyufát, és megöli lelkesedését. Ez nagy kár, ugyanis ezt megneszeli a Krampusz, aki rá is száll erre a családnak nevezett brancsra, hogy megadja nekik azt, amit érdemelnek...
"It's Christmas. Nothing bad is going to happen on Christmas"
Ha a 'kihagyott ziccer' fogalmát egy filmmel kellene illusztrálni, akkor a Krampus tökéletes lenne példának. Michael Dougherty (a Trick'r Treat atyja, és Bryan Singer gyakori írnoka) munkája maga lehetne a bűnös élvezetek netovábbja: a karácsonyi görbetükröt, illetve manapság sajnos már inkább nagyon is valós kórképet B-slasher horrorrá gyúrni, ráadásul kegyetlen fekete humorral, és egy óceánnal arrébb ismeretlen, de más kultúrákban jól ismert főgonosz szörnnyel a középpontban tuti ötlet. A kivitelezés ugyancsak izgalmas és üdítő, hála a rengeteg, és meglepően kreatív practical effectnek, az atomoszféra szintén telitalálat, a színészgárda is abszolút megfelel a feladatnak, az pedig a zsánerből adódóan nem gond, hogy a forgatókönyv nem valami míves. Minden adott hát egy gonosz mókához, így aztán nagyon fáj, hogy pont a lényeg, azaz a horrorok elvetemültsége hiányzik az egészből. A teljesen érthetetlen PG-13 -as besorolásnak köszönhetően (erről az egészről messziről bűzlik, hogy felnőtt komédia, mi értelme volt ennek?) a fizikális és verbális durvulás is a minimumra van tekerve, ami, kár szépíteni, kinyírja a bulit. Nem elég beteg a cucc. Erényei ettől persze még megmaradnak, de mivel gyakorlatilag nincs meg a célközönség, végszónak az elkerülhetetlen csalódás marad. 6/10.
