William Munny (Clint Eastwood), az egykori tömeggyilkos cowboy már a hatvanas éveit tapossa, neveli a gyerekeit, és nem törődik a múltjával. Ám egy nap kopogtat hozzá a Schofield kölyök, és arra kéri, pattanjon még egyszer a nyeregbe, hogy levadásszanak pár pasast, akik összevagdostak egy szajhát. A jutalom magas, és a szabadság szelei is hív - Munny még egyszer, utoljára lóra ül.
A Nincs bocsánat Clint Eastwood egyik, ha nem a legjobb filmje. Merészen fogta a western tetszhalott műfaját, és újraélesztette - a maga lassú, oldschool stílusában. Ehhez összehívott egy olyan bandát, hogy a nyála is elcsordul az embernek. Clint mellet itt van Morgan Freeman, mint Ned, a főhős haverja, aki betársul harmadiknak a vadászatba. Itt van Gene Hackman, mint a központi szerepet játszó Big Whiskey nevű város brutális sheriffje, Little Bill, aki minden rosszarcút agyonver. Végül pedig Richard Harris, az Angol Bob akinek a múltja legalább olyan sötét, mint William Munny-é, és ő is a pénzre hajt.
"- Szóval te vagy William Munny, aki nőket és gyerekeket ölt.
- Így van."
Eastwood, aki ugyebár rendezte is a filmet (és bezsebelt egy rakat Oscar-t ezért), nagyon elegánsan, kissé szokatlanul mesél. Váltogat a dráma és az akciófilm, a lírai fotók és a brutális felvételek, a jó és a rossz kérdése között. Mert itt most ki is a jó? Gene Hackman őrült sheriffje nem, a gyilkos Munny nem, a még gyilkosabb Angol Bob nem, a nagyszájú Schofield kölyök nem, a buliban résztvevő Morgan Freeman nem.... Ha jobban belegondolunk, ebben a filmben nincs is "jó". Illetve realtív, Clint a választ a nézőre bízza.
És persze van képe a legjobb figurát magának lenyúlni - William Munny fix, hogy az egyik legellentmondásosabb "főhős". Akit megismerünk, egy még mindig kemény, de már öreg fazon, aki retteg a múltjától és annak túlvilági következményeitől. Jó útra tért, hála Claudia nevű feleségének - nem iszik, nem öl, családot alapított, és rendíthetetlenül hűséges a már három éve elhunyt, fiatal nejéhez, aki mindenhogyan megmentett őt, és akinek igazi életét köszönheti. Munny régi énjéről végig csak legenda-töredékeket hallunk, és inkább sajnáljuk érte, mint megvetjük - sőt, megszeretjük őt, és szurkolunk neki. És itt jön Eastwood nagy csavarja. A film végére betelik a pohár, és előjön az igazi William Munny, a kegyetlen szörnyeteg, és nem lesz bocsánat: 10 perces játékidejében mindenkinek az agyába beleégeti magát - Clint egyszerűen zseniális, mind alakításban, mind rendezőként. És akkor ott ül az ember a stáblista közben, és köpni-nyelni nem tud.
Ebben a filmben minden fő karakter bűnös és így-úgy gonosz is valahol. Hogy első ránézésre jónak tűnik, csak azért van, mert a többiek rosszabbak nála. De ha megnézzük, hogy milyen világban mozognak, talán kicsit érthetőbb és elnézhetőbb lesz az egész. Talán az egész film arról szól, hogy az ember saját maga dönt - erre lehet példa Munny is: melyik énemnek engedek?
Akárhogyis, a Nincs bocsánat-ról szerintem könyveket lehetne írni. Ez most nem lett a legjobb írás (talán majd lesz még egy), de attól még ez az egyik kedvenc filmem, és 10/10. Ha definiálnom kéne azt, hogy "baromi jó film", akkor Nincs bocsánat.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=FybS1XFPZ20&feature=related
