Íme újabb három film, amitől óva intelek.
A rítus - The Rite (2011)
Az jutott eszembe, hogy egy rakat ördögűzős film létezik, de valamiért csak egyetlen jó van köztük: maga az Ördögűző. Ezek a filmek valamiért mindig olyan semmilyenek, ígéretes és paráztató alapjukat seperc alatt leamortizálják egy felszínes ijesztgetésre, miközben szüntelenül a hitről mondanak nagy okosokat, aztán jöhet a semmire se jó befejezés. Nos, a Rite is ilyen, bár meg kell hagyni, még mindig jobb, mint a nagy átlag. Jót tesz neki a fiatalosabb szemlélet (a sztori szerint egy fiatal papjelölt Anthony Hopkinshoz megy szakmai gyakorlatra), a "nagy összecsapás" felállása se rossz, és tagadhatatlan, hogy középtájon van két, masszívan erős perc. De ennyi. A pulzus nem megy föl, a fotel karfája egyben marad, viszont az ásítások száma folyamatosan nő. Mondjuk ha ez lenne az első ördögűzős film, akkor talán nem így lenne mindez: viszont legalább harminc, pont ugyanilyen előzi őt meg. 4/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=_hG3ktopqv8
Rémségek cirkusza - Cirque du Freak: The Vampire's Assistant (2009)
Talán nem én vagyok itthon az egyetlen, akinél bő tíz éve megfordultak Darren Shan vámpírkönyvei (mind a tizenkettő). Emlékeim szerint jó kis sorozat volt, lendületes, ötletes és fordulatos, és se poénokban, se durvulós részekben nem szűkölködött a tizenévesen vámpírrá lett főhős élettörténete. Emlékszem, már az első kötet borítóján ott díszelgett egy mondat: "a Warner Bros. már szerződést is kötött a megfilmesítésre". Ehhez képest egy évtizeddel később a Universal hozta tető alá ennek az egész hajcihőnek a lehető legrosszabb megfilmesítését. A probléma ott kezdődik, mikor az első három könyv (meg ahogy elnéztem, még jó pár) tartalmát próbálják száz percbe sűríteni, azok cselekményszálait összekeverve, hogy mégiscsak valami egységesség legyen (aham). Az eredményt leginkább egy acid-triphez hasonlítanám: random jönnek a semmiből groteszk karakterek (hogy aztán ugyanolyan gyorsan el is tűnjenek, lásd Willem Dafoe), hogy hősünkkel mi történik, az egy nagy kérdőjel, nem beszélve a final actionről, ami öt perc alatt van lezavarva, beexponálással együtt. Állítom, hogy laikusoknak egy érthetetlen káosz lehet az egész, a könyv ismerőinek pedig csak egy rossz vicc - amiben a legrosszabb az, hogy a rendező is így gondolkodhatott róla. Ugyanis filmünk stílusa valami rejtélyes okból végig egy komédiára hajaz. 2/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=93FNs4lDgeI
Tamara Drewe (2010)
Sose értem, hogy a logikátlan katyvasz filmek hogyan kerülnek el a forgatásig. Hiszen ezeknek a legfőbb baja rögtön a forgatókönyvben keresendő, az pedig jó néhány rostán átmegy addig, amíg bárki is egy kamera elé áll. A Tamara Drewe elkészülte is nagy talány a szememben. Se egy fő cselekményszál, se egy főhős (hogy Gemma Artenton milyen jogon van annak titulálva, azt nem tudom), de még egy koncepció, egy közös esemény se, ami köré fel lehetne fűzni a mozaikokat. Pedig eleinte jó kis koherencia sejlik fel: egy csendes angol faluba, aminek egy részét írók lakják, egy nap megérkezik a dögös (?) címszereplő.... Innentől azonban minden borul. Semmiből jött, vagy semmibe veszett (mint az írók) karakterek, jelenetek a semmiről, hogy aztán a végére semmi se történjen. Pont, mint a legrosszabb Woody filmek, amiben sok hülye ember csinálja az érzelmi szarkavarást. És mindezt Stephen Frears-től. 2/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=lwHxdsO3o6Q
