Nem mindig hasznos hiper-gyorsasággal meglovagolni a sikert.
James Bond (Daniel Craig) még nem végzett az előző rész eseményeivel: a titokzatos bűnbanda leleplezése még hátra van, akárcsak a bosszú a szerelme haláláért.
"- A gép holnap reggel indul.
- Akkor miénk az éjszaka."
2006-ban a Casino Royale új dimenzióba vezette a 007-es szériát. Újító erejével képes volt friss fanokat szerezni, meggyőzni a kritikusokat, és egy kis személyes kultot is kialakított maga körül - meg hát ő volt az első valamire való BD a piacon, és azóta is a Sony egyik referencia kiadványa. Ezt a gyorsan jött népszerűséget minél hamarabb meg kellett lovagolni, és a fejekbe is végleg bele kellett verni, hogy Daniel Craig maga James Bond. A következő rész így elég gyorsan elkészült, hiszen a Casino után két évvel már ott dübörgött a mozikban, és ennek okai teljesen érthetőek.
A franchise történetében ez lett az első tényleges folytatás: Bond továbbra is csiszolódik, közben az elvarratlan szálaknak jár utána, és persze titkon a nője miatt szomorkodik. Ez még nem is lenne baj, ha a film próbálna egyet önállóan lépni, de ez nem következik be. Sajnos a Quantum ott bukik el, hogy minden erejével elődjéhez akarja magát kötni (ennek legszembetűnőbb pontja a Le Chiffre-klón), és így csak egy utórezgés-szerű valami lesz belőle. Semmi izgalom, semmi tét, még egy jó kis egységes stílus se (az ultra-sterill vs. ultra-gettó folyamatos váltakozása se tesz jót). A random módra előkapkodott újabb és újabb történetelemek milyenségéről, illetve a kritikán aluli vágói teljesítményről meg ne is beszéljünk. Pedig nagyon is jól indul a dolog, az autós üldözés és a Quantum-csoport szóba hozása kifejezetten ötletes, csak sajna fél órán belül eljön az a pont, amikor a film annyira bealszik (valahol ott, amikor a kisebbségire barnított Olga Kurjanko belép a képbe), hogy már nem ébred föl.
Vaktában összedobott és tanácstalan folytatás ez, ami egyrészt ötletfoszlányok között csapong, másrészt egyfolytában elődjét akarja segítségül hívni. Azt azért meg kell hagyni, hogy egyszer azért nézhető darabbal állunk szemben - de többször inkább nem. 4/10.
