El nem hiszed, hogy milyen király film lehetett volna ebből.
A Fix-It Felix játék rosszfiúja, Wreck-It Ralph már harminc éve űzi az ipart, és rombolja a házakat - és már harminc éve nem szereti és becsüli őt senki. A jeles évforduló ezt megunja, és elhatározza, megmutatja, hogy ő jófiú. Felkerekedik hát, hogy más játékokban találjon megbecsülést...
"I'm gonna wreck it!"
2012-ben, mikor a Lorax-on és a tengeri patkányokon kívül csak a sokadik bőr lenyúzását megét beszélő állatok, fingós poénokkal operáló Drakula, és a kritikán aluli Merida jutott az animációs műfaj híveinek, a Wreck-It Ralph nagyon kellett már. Ezt lehetett érezni az első előzetesétől kezdve, de még a játékidő huszadik percében is. A Disney legújabb egészestés rajzfilmjében a koncepció és a konfliktus egyaránt zseniális, sőt, egyenesen Pixar minőségű, pont abban az évben, amikor az asztali lámpások teljesen megszégyenültek. A játékvilág számkivetettjének alapötlete zseniális és keserédes, Ralph figurája abszolút szerethető, magánya átérezhető - ráadásul egy olyan, kreativitásban tobzódó környezet veszi körül (mely a gamereknek igazi mennyország lehet), hogy öröm nézni. Minden klappol, minden adva van egy átlagon felüli filmhez - és igen, ilyenkor szoktam mondani, hogy hát mégsem sikerült. Sajnos az alkotók pont az egyik legrosszabb (fogyaszthatatlanul negédes) játékvilágot választották a történések színhelyéül, emellett a viszonylag sok karakterszállal is bajban vannak (egy időre Ralph maga el is felejtődik), az eleinte jól induló érzelmi síkot pedig szépen lassan aprópénzre, és tucat-Disney szintre váltják. Ennek ellenére egyáltalán nem rossz film a Wreck-It Ralph, de ami jó benne, az mind az elején van - onnantól teljesen felejthető. Kár érte. 6,5/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=P1Np5N98Gcw
Viszont a kísérőfilm Paperman veri az egész év animációs mezőnyét - azért mindenképpen érdemes ellátogatni a moziba.
