Anna Karenina: minden, amit Joe Wright-ról tudni kell.
Anna Karenina (Keira Knightley) vígan éldegél az orosz arisztokrácia kellős közepén, ám mikor Vronsky gróf (Aaron Johnson) személyében megtalálja őt a szerelem, addigi élete fenekestül felfordul...
"Romantic love will be the last delusion of the old order"
Joe Wright egy igen érdekes színfolt a kortárs rendezők palettáján. Vagy iszonyat jóra rakja össze filmjeit (Atonement), vagy kissé döcögősre (Pride & Prejudice), de képes izgalmasan végigvinni szimpla kosztümös darabokat (szintén Atonement), és nyilvánvaló tehetsége és vizuális zsenije bármely munkáját megmenti, még akkor is, ha az nem áll valami stabil lábakon (Hanna). Legújabb filmje, az Anna Karenina igazából egy "Wright-összesként" is felfogható, hiszen majd' minden rá jellemző elemet megtalálhatjuk benne: Tolstoy ezeréves, kötelező olvasmánya érdekesen elevenedik meg, és a lehető legtávolabb áll a "száraz" illetve "könyvszagú" kifejezéstől; teszi mindezt annak ellenére, hogy a karakterek nem valami combosak, és nem is mindig követhető az észjárásuk, de ez nem tűnik fel, mert élvezetes az egész; és annak érdekében, hogy tutira ne tűnjön fel, Wright oly módon kelti életre ezt az egészet, hogy lehidalsz tőle, félig-meddig színpadi agymenésétől csak kapkodni fogod a fejed, ha éppen nem az álladat keresed a földön.
Szóval itt van minden, ami rendezőnket jellemzi, és továbbviszi azt a "hagyományát" is, ami alól eddig csak az Atonement volt kivétel: minden szép, minden jó, minden pöpec, de a végére pont egy kapufát sikerül rúgni. Anna is ebben szenved, mert bár minden megvan benne ahhoz, hogy kurvajó film legyen, a végére valahogy mégsem lesz az. Kár, de azért ki ne hagyd. 7,5/10.
