Se a tenger, se ez a film nem kegyelmez.
2009-ben pár szomáliai kalóz megtámadott és elfoglalt egy bazi teherszállító hajót, majd menekülés közben magukkal vitték annak kapitányát (Tom Hanks). Róluk, illetve szorult helyzetük megoldásáról szól eme film.
"You are the captain"
Egy, az akció zsánerét reformáló darab, valamint a történelem egyik legunalmasabb (álló)háborús filmje után Paul Greengrass visszatért ahhoz, aminek karrierje legjobbját köszönheti, és amihez láthatóan a legjobban ért: a való életből vett, klausztrofób terrorhoz. A Captain Phillips-et valóban csak hajszálak választják el attól, hogy olyan jó legyen, mint a United 93 - mind drámában, mind izgalomban képes tartani a szintet, de Greengrass esetünkben új területeket is felfedez. Bár adná magát a dolog, mégsem játssza meg a jófiú-rosszfiú felállást, sőt, mindkét felett érthető motivációkkal ruházza fel, és igyekszik minél inkább egyenlővé tenni őket. Phillips kaptiány és Muse elmeháborúja így egészül ki kölcsönös tisztelettel és megértéssel, melyet Tom Hanks és a kamerát eddig még sose látott Barkhad Abdi zseniálisan prezentál. Egy ponton pedig már Mann-i szituációban találjuk magunkat, hiszen nem könnyű eldönteni, hogy kinek is szurkoljunk ebben az egyébként ultrabrutálra festett helyzetben.
Túlélőshow, akciófilm, pszichoterror, katonai díszfelvonulás, kamaradráma - Greengrass remekül egyensúlyozik közöttük, egymásra építve dobja be őket a közösbe, folyamatosan új színnel bővítve így művét. Egyetlen egy aprócska elem van azonban, ami az összkép ellen játszik, ez pedig maga a második helyszín, ahol időnk nagy részét eltöltjük - a mentőkabin bezártsága, fojtogató levegője seperc alatt átragad a nézőre, és eléggé gyakran le is ülteti a bulit. Filmünknek húsz percenként van két percnyi pokoli állóvize, ami sokkal többnek is érződik, és bár utána ismét felpörög minden a csúcsra, ezeket az üresjáratokat nem könnyű elfeledtetni. Kár, mert tényleg csak ez áll a tökéletesség útjába.
Mert egyébként a Captain Phillips egy hátborzongató moziélmény, amitől egyszerre szoríthatod a karfát (az első támadás olyan feszültséggel operál, hogy csak na) és szorulhat össze a szíved - ritkán látni ilyen felkavaró, rengeteg mindennel feldíszített, ám alapjaiban mégiscsak naturalista drámát. Mert agy-, és érzelemjáték ez, nemcsak a kapitányoknak, hanem a nézőnek is. 9/10.
