David Gordon Green ezúttal egy nagyon sötét erdőbe visz.
A kisvárosi Joe (Nicolas Cage) és osztaga fákat mérgez a kivágás meggyorsítása érdekében. Egy nap egy fiatal srác jelentkezik nála munkára, akivel zárkózott hősünk hamar összebarátkozik - és megismerkedik annak iszákos, már-már barbár apjával is.
"I'm the one taking care of you"
David Gordon Green rövid időn belül másodjára ment be az erdőbe, hogy egy furcsa barátságról meséljen, és mellékesen bemutasson egy nagyon hülye munkát. Ám a Joe mégse a Prince Avalanche testvére, sokkal inkább a megkeseredett ellentéte, amiben egy csepp humor sincs, véresen komoly, néha már rémálomszerű helyzetek és atomkemény szóváltások annál inkább.
Green könyörtelenül rúgja fel a szabályokat: főhőse egy tisztességes, a lelke mélyén jó, ám mégiscsak egy sittes seggfej, aki egy normális környezetben a fögonosz lenne (Nicolas Cage hatalmasat alakít); durván beint a megszokott családmodellnek, és az azon belüli hiearhiának, de úgy, ahogy idén még senki se; valamint egy pillanatig se kendőzi el a dolgokat, felfestett vidéki élete megfelel a földi a pokolnak, ahol kutyák ölik egymást, aljanép apák verik szét a fiaikat, és ahol ha ölni kell, akkor ölnek. Húsbavágó realizmus, megdöbbentő embertelenség, szétroncsolódott lelkek vesszőfutása - hőseinknek, a világból kiábrándult Joe-nak, és a benne barátot és apát felfedező Gary-nek ebben a mocsokban kell embernek maradniuk. Legalábbis amennyire lehet, mert itt a válaszoknak is ütniük kell.
Green filmje egészen megrendítő és hátborzongató, miközben ott, legbelül valami szépről akar szólni, és ez sikerülni is neki. Ha nem húzná egyes részeit túl, és néhány ponton nem másolná pofátlanul a Gran Torino-t, akkor még az év elit klubjába is felkúszhatna - de a legjobbak között így is ott a helye. 8,5/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=3WPLVEUx5AU
