A harmadik fordulóban jön a sötét oldal: először átnézzük az év legnagyobb csalódásait (amik ettől még nem feltétlenül rossz filmek), aztán a végén elérkezünk az igazi mélységekhez, vagyis 2014 legrosszabb filmjeihez.

Az öt legnagyobb csalódás:

5: A csodálatos Pókember 2 - The Amazing Spider-Man 2

A nagyszerű első rész után a Sony annyira hajtotta a folytatást, hogy szegény abba beleroppant. Kusza, dekoncentrált sztori, elsikkadt karakterek, jó, ám kidolgozatlan ötletek, ciki megvalósítások. Szomorú volt mindezt látni, de azért akadt fény az alagút végén: mert Marc Webbnek még mindig helyén a szíve, és amikor a Spidey 2 működött, akkor legalább nagyon működött. 

4: A Hobbit: Az öt sereg csatája - The Hobbit: The Battle Of The Five Armies 

Peter Jackson 2013-ban elhitette velem, hogy a borzalmas kezdés után ebből a trilógiából még lehet valami. Én ezt jól bevettem, és nagy örömmel is ültem be a moziba - és jól meg is kaptam a magamét. Agyatlan megalománia, dögunalmas állóháború, hőseinket (és minden egyebet) mindez pedig végleg felemésztette. Szerencsére legalább néha sikerült eltalálni a dolgokat.

3: Egy szerelem története: A nő/A férfi - The Disappearance Of Eleanor Rigby: Her/Him

Kétrészes, egyben kétoldalú indie love story, melyben Jessica Chastain és James McAvoy van egymásba zúgva? Még szép, hogy jöhet! Ám arról nem volt szó, hogy ez igazából egy három órás emós rinyálás, ahol mindenkinek minden fáj, de főleg nekem, hogy ezt kell néznem. Ez nem egy szerelem története volt, hanem egy egykori szerelem rothadó árnyékának kálváriája.

2: X-Men: Az eljövendő múlt napjai - X-Men: Days Of Future Past

2011-ben Matthew Vaughn egy új, és hihetetlenül király szintre emelte a mutánsokat az első osztállyal - erre tavaly jött a széria atyja, Bryan Singer, és úgy földbe taposta az egészet, ahogy van. Az még hagyján, hogy a múlt és a jövő síkjait is értelmezhetetlenre csapta szét, sokkal jobban fáj, hogy Vaughn gyermekeit is kinyírta, és nullára butította karaktereiket. Nem kell ide apokalipszis, már megtörtént az eset. 

1: Így neveld a sárkányodat 2 - How To Train Your Dragon 2

Négy évvel ezelőtt a Dragonnal a DreamWorks csodát alkotott, s azzal elérte az addig elérhetetlen célt: ha csak egy film erejéig is, de beérte a Pixart. Nem csoda, hogy nagyon, de nagyon vártam a folytatást, ami egyébként remek alapokkal büszkélkedhet az újítások terén. Ám a végeredmény nem jött össze, sőt, kifejezetten elrontották Hablatyék második kalandját. Filmünk Pókember összes, fentebb felsorolt negatívumát kölcsönvette, ám hozott magával pár kínos klisét, és egy zsák unevent-séget is, ugyanakkor otthon hagyta szívét és lelkét. Messze ez volt a tavalyi év legfájóbb csalódása.  

És akik még csalódást okoztak: Walk Among The Tombstones; Non-Stop; Thanks For Sharing; Mr. Morgan's Last Love; A Million Ways To Die In The West; Exodus; The Monuments Men; The Rover; Stories We Tell; 22 Jump Street; Edge Of Tomorrow; 

És akkor az öt legrosszabb film:
(Igaz, szerencsére idén nem találkoztam kifejezetten égetnivaló celluloid trágyadombokkal)

5: Sin City: Ölni tudnál érte - Sin City: A Dame To Kill For

Sin City-be visszatérni eleve halott ötlet volt, de azt azért nem gondoltam volna, hogy Rodriguez ennyire képes lesz leamortizálni Frank Millerrel közös gyermekét.

4: Fehér Isten

Ez a kínosan szájbarágós, és totál nevetséges műremek talán nem is lett volna annyira vészes, ha Thuróczy Szabolcson kívül más is fel tudott volna mondani egy sort úgy, hogy az hihető, és ne fülvájóan halál ciki legyen.

3: A szépség és a szörnyeteg - La Belle Et La Bete

Európa nekiállt Hollywoodot játszani, és ehhez minden kelléket vitt is magával - csak az agyát nem. Ugyanazon időszakban a megvetett álomgyár előállt a meglepően jó Maleficenttel.

2: Transzcendens - Transcendence

Johnny Depp agya bekerült a gépbe - de szerintem ezt a stáb összes tagja is elmondhatja magáról, mert gondolkodó ember ekkora szart képtelen összehozni.

1: A nimfomániás, második rész - The Nymphomaniac, part 2

Januárban öreg haverom, Lars nagyon, de nagyon meglepett: Charlotte Gainsbourg szexuláis memoárjának első része ha jó nem is, de mindenképpen oké volt, és hát nem ehhez vagyok szokva, ha a mesterről van szó. Ám egy hónappal később helyreállt a világ rendje, s a Nymphomaniac 2 igazi, hamisítatlan újkori von Trier film lett, tele értékelhetetlen művészieskedéssel, nevetséges öncélúsággal, ütősnek szánt, de sikertelen polgárpukkasztással. Bizonyos szempontból ez egészen szórakoztató, és igazából örülök, hogy újra úgy lehetünk a direktorral, mint azelőtt.

Emellett pedig:
A legrosszabb előzetes kétség kívül a Walk Of Shame magyar változata lett.
A legbénább humanoidok a Godzillában szerepeltek.
A legcikibb fordulat díja az X-Men megoldását illeti.
A legétvágylankasztóbb mű ironikus módon a Chef lett.
A leghülyébb döntést a Cinema City és az Intercom hozta azzal, hogy előbbi nem játszotta utóbbi filmjét, a Dawn Of The Planet Of The Apes-et.
Szintén a Cinema City érdeme, hogy akkor tartott filmünnepet, amikor egy értékelhető film se volt.
Végül pedig az egy filmre jutó klisék versenyét a Before I Go To Sleep nyerte.