A leltár legszemélyesebb pontjához értünk, mely független tértől és időtől: azon filmek legjavát szedtem most össze, amit a tavalyi év folyamán láttam először, "nemmoziban". Hiszen nem jut el minden a hazai vásznakra, és hiányosságok is mindig lesznek, amiket pótolni kell.
5: All Is Lost - 2013
Robert Redford egyedül, szavak nélkül hányódik az Indiai-óceánon. Ezzel ki is fújt a sztori, ám J.C. Chandor ebből valószínűleg kihozta a legtöbbet, és talán még egy kicsivel többet is. Ha nem is cuaróni szinten, de így is hihetetlenül izgalmasan mesélt a túlélésről és az életösztönről, karfakaparó élményt csiszolva ebből a minimál szituból. A vén Robertnek pedig minden tiszteletem, és nem csak azért, mert kibírta ezt a feltehetően bitang nehéz forgatást.
4: Safety Not Guaranteed - 2012
Egy pacák apróhirdetésben keres társat időutazáshoz. Imádniavaló ötlet, s Colin Trevorrow (aki eme filmmel váltotta meg belépőjét a Jurassic Parkba) hosszú távon is képes volt bánni vele. Ritka jópofa, mélyen emberi történetek kerekedtek ki ebből az abszurdumból, a pont a tökéletlenségeiktől szerethető szerelmi szálakról nem is beszélve. A vége pedig az lett, hogy már nem is számított, hogy tényleg van-e időgép, ez pedig nem semmi teljesítmény.
3: The People vs. Larry Flynt - 1996
Milos Forman tökösségére minden egyes alkalommal rácsodálkozom. Adott Larry Flynt (Woody Harrelson zseniális, mint mindig), a seggfej, aki egyébként a Hustler, s kvázi a pornóipar atyja, és rendezőnk ennek az alaknak kívánja az emberi oldalát bemutatni úgy, hogy a végére meg is szeressem a provokátort. És basszus, sikerül a küldetés. Illetve még itt látható a világ legelbaszottab románca is, ami rögtön instant kedvenc lett.
2: Ruby Sparks - 2012
Gondolkodtál már azon, hogy a Little Miss Sunshine rendezői hol a fenében lehetnek? És azon, hogy ha megalkothatnád a tökéletes társadat, az milyen is lenne, illetve a kettőtök kapcsolata hogyan működne? A Ruby Sparks többek között ezekre ad választ, de valódi erőssége inkább a kérdésekben rejlik, amiket felvet. Paul Dano és Zoe Kazan (akik az életben is egy pár) pygmalion-esete a szerelem legjobb és legötletesebb elemzése Summer óta.
1: JFK - 1991
Nem titok, hogy Oliver Stone és én nem jövünk ki valami jól, így bármennyire is szeretem az oknyomozást és a politikai thrillert, eléggé tartottam az epikus hosszúságú JFK-től. A tavalyi év utolsó filmje (melyben Kevin Costner ássa bele magát a Kennedy gyilkosságba) azonban rövid úton eloszlatta minden kételyemet, s be is adta jelentkezését az örök kedvencek közé. Tökéletesen épített feszültség, remek tempóban adagolt infók, olyan színészgárda, hogy csak na, és egy akkora kirakós játék, amilyet eddig csak Fincher mestertől láttam. Hihetetlenül érdekes, kellőképpen ijesztő, illetve egy pazar kórkép a modern Amerikáról.
És akikkel még jó volt megismerkedni: Sleepers; The Dark Knight Retruns - part 2; Blackfish; Beginners; Robot And Frank; The Mosquito Coast; Egészséges erotika; In The Name Of The Father; Short Circuit; The Frighteners;
