Minden elfogyott.
Bryan Mills (Liam Neeson) ezúttal nem elrablással, hanem egyszerű gyilkossággal találja szemben magát - ami azért nem annyira egyszerű, lévén az áldozat hőn szeretett ex-felesége (Famek Janssen), az esemény pedig úgy lett végrehajtva, hogy úgy tűnjön, hősünk a hunyó. Ez természetesen bosszút kíván.
"Good luck"
A szerencsés csillagzat alatt született első, immáron hét éves első Taken számomra még mindig a tökéletes akciófilm. A 2012-es, profithajhász folytatás bár széles e világon kritikai elutasítást kapott, nekem valahogy mégse volt vele problémám - annak ellenére, hogy elődje nyomába se ért, a tisztességes szintet azért megütötte, és hát bármikor, bármeddig elnézem, ahogy Liam megy, és öl. Össz-vissz a széria ez utóbbi erénye az, amiért lelkesen ültem be a harmadik, a hírek szerint katasztrofálisan rossz (RT: 10%) harmadik eresztésre, melyben egyébként már senkit se rabolnak el.
Nos, a Taken 3-ból már ez az egyszerű kis bűnös élvezet is kiveszett: Liam már nem nagyon öl, max a kizárólag a hátukat mutató kaszkadőrei futkároznak néha, s igazából ez a hiány az, ami totál kinyírja az egészet. Ha ez, és a vele járó izgalom és tesztoszteron-löket legalább olyan mértékben jelen lenne, mint a második rész esetében, akkor valószínűleg nem zavarnának annyira azok ordító baromságok, amik grasszálnak ebben a filmben, kezdve Forest Whitakertől, a világ leghülyébb nyomozójától, aki gond nélkül megeszi a bizonyítékot, Famke seperc alatt új arcra cserélt férjén és a roppant eredeti módon szarrá csavart, de ettől csak még szarabb mögöttes bűnügyön át, egészen addig, hogy ha egy Prosche-val nekimész egy repülőnek, utóbbi az, ami súlyosan sérülni fog. De hiányzik a stílus, hiányzik a coolság, így pedig unvenet unalom telepszik erre a pöcegödörre. Még szerencse, hogy Liam nagy ritkán előkerül, s akkor szimpla jelenlétével képes valamit megmozgatni benne. 3,5/10.
