Akkor nézzük meg megint ugyanazt.
Dom (Vin Diesel) és családja a legutóbbi meló utóhatásaként Jason Statham célkeresztjébe kerül, és onnan nem egyszerű élve kijönni. Az egyetlen esélyük, ha elvállalják a Hobbs (Dwayne Johnson) kínálta hatvankettedik legutolsó melót, és megint merő jóságból törnek-zúznak egy kicsit.
"Bár ne láttam volna ezt"
Akkor vegyük át még egyszer, immáron sokadjára: 2001-ben a Universal bemutatta a The Fast & The Furious című autós akciómozit, ami igazi sztárrá hivatott tenni Vin Dieselt és Paul Walkert, és ami amiből nem egy eget rengető, de tisztességes blockbuster lett (amerikai bevétel: 144 millió dollár). Rá két évre gyorsan összedobtak egy folytatást (amiből Diesel már kiszállt), ami a pénztáraknál eresztett ugyan, de tartotta a szintet (127 millió). Három évig csend volt, aztán jött egy érdektelen spin-off, a Tokyo Drift, ami a hardcore fanokon kívül már senkit se érdekelt, és a csapnivaló 2006-os nyári szezonban se bírt kitűnni (65 millió). A hatalmas visszalépés után úgy tűnt, ennek a szériának befellegzett, és egészen 2009-ig semmi se történt vele. Ekkor azonban robbant a bomba: az eredeti bandát felvonultató, előzetesen végső, kétségbeesett próbálkozásként elkönyvelt Fast & Furious akkorát szakított április havában, hogy azt senki se akarta elhinni (155 millió). A sorozat megmagyarázhatatlan módon feltámadt, a stúdió pedig, ami szerintem álmában se gondolta volna, hogy egyszer ez lesz a legnagyobb franchise-a, újra beindította a gépezetet, ami azóta is hiba nélkül működik: 2011-ben jött a Fast Five (209 millió), aztán a hatodik rész (238 millió), a most futó hetedikről meg már most tudni lehet, hogy 300 millió fölött fog végezni (világszinten pedig milliárdos esélyei is vannak). Nincs mit szépíteni: a F&F széria a filmtörténet egyik legnagyobb kérdőjele, ami ellent mond az evolúciónak, egyre csak nagyobb és nagyobb lesz, méghozzá úgy, hogy folyamatosan ugyanazzal a szarral áll elő.
Mert azt még a legnagyobb rajongóknak is be kell látniuk, hogy az utóbbi négy rész, pár apró különbséget leszámítva (valamelyikben van amnéziás Michelle Rodriguez, valamelyikben nincs amnéziás Michelle Rodriguez) pontosan ugyanaz. Száguldás, golyók, egy utolsó meló, valami rablás, és a család, mert az a legfontosabb. Ennél fogva, ahogy az utolsó két alkalommal is, tanácstalanul ülök a klaviatúra előtt, mert mi újat lehet írni egy olyan sorozat legújabb darabjáról, ami sehova se fejlődik? Hát nincs más hátra, a részletekre kell hagyatkozni.
Szerintem ez a menet most gyengébb, mint az eddigiek: ugyan az akciók és a verdák betegebbek, s ezáltal jobbak, a tudatos cikiség is jól poénra van tekerve (legjobb példa erre az epic kórus zene az egyik bunyónál), a Paul Waker tragikus sorsára való reflektálás pedig tisztességes és meglepően ízléses, sajna a végső küzdelem eléggé langyos, Jason Statham nagyon, de nagyon nincs kihasználva, a játékidő messze túlmutat az optimálison, és az "ócska ribancok riszálnak valami kurvaszar zenére" koncepció is többször jön elő annál, mint tolerálható lenne. Ám a legnagyobb probléma még ezeken is túlmutat, ami nem más, mint hogy ez a széria most megpróbálja magát valamennyire komolyan venni, és arról győzköd engem, hogy neki vannak ám rejtett, belső értékei. Mindannyian tudjuk, hogy ez egy hatalmas bullshit, éppen ezért nem működik, cserébe viszont iszonyatosan égő lesz tőle a buli.
Persze az eddig felépített átlagon mindezek túlságosan nem rontanak, tragédia nem történt, ugyanazt kapjuk, mint eddig - csak ez most a trágyadomb egy gyengébb oldala. 5/10.
