A 22-ik Titanic Fesztiválról való beszámoló utolsó felvonásához érkeztünk. A szekciónak pedig pedig nem kisebb a feladata, mint rendbehozni a középtájon igencsak sérült becsületet.
Péntek
Automata (2014)
A fesztiválon nemcsak a skandinávok próbálkoztak be egy álomgyári zsánerrel, hanem a spanyolok is (a bulgárokkal karöltve) - és szerencsére a sci-fi jobban jött ki a dologból, mint a western. Gabe Ibanez filmje, az Automata (melyben a jövő robotgyárának egyik biztosítási ügynöke, Antonio Banderas jön rá igencsak érdekes dolgokra a mesterséges intelligenciával kapcsolatban) szinte szétfeszül az ambíciótól, az alkotásvágytól, és attól, hogy igazi minőséget vonultasson fel. Részleteiben sikerül is neki: alapfelvetései jók, a történet korrekt, a hangulat megvan, és európai létére itt-ott még meglepően látványos is. A baj az, hogy ez a mű a tuti biztosra megy, ennek érdekében a műfaj legnagyobbjainak legjobb alkatrészeiből rakja össze magát (helló, Blade Runner, helló, A.I., hello... izé... I, Robot?), ennek viszont az a következménye, hogy egy hatalmas saláta lesz egészből, amibe hiába van ott minden, mégse áll össze egy egységes valamivé. Legnagyobb rákfenéje pedig az, hogy az Ex-Machina árnyéka is csúnyán rávetül, ami hasonló műveletet hajtott végre, viszont elképesztően jól. Azért nem kell ezt a filmet elvetni, sőt: újdonságot ugyan nem ad, de egy egyszeri érdekességnek bőven jó, a mögötte levő lelkesedés nagyon tiszteletreméltó, és még a robotok is faszák benne. 7/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=kyacm2FNSO4
Szombat
Camp X-Ray (2014)
Kristen Stewart börtönőr Guantanamóban. Igen, én is leestem az székről a röhögéstől, amikor ezt meghallottam, és a film kezdetekor se tudtam túllépni ezen a szürreális ötleten. Aztán jött Kristen, és kábé másfél perc alatt teljes meggyőzött engem arról, hogy ő börtönőr Guantanamóban, és be lehet kussolni. Nagy örömömre szolgál, hogy a sokat szidott művésznő igenis teper azért, hogy visszaszerezze tekintélyét, és az utóbbi pár filmjét elnézve ez hamarosan be is teljesül majd. Én szurkolok, főleg egy ilyen alkotás után, mint a Camp X-Ray. Láttunk már sok börtönfilmet, láttunk sok poszt 9/11-es filmet, és láttunk sok "nem minden bűnös rossz ember" filmet is - a tárgyalt darabban viszont az a remek húzás, hogy ezeken képes felülemelkedni. Őr és rab drámájában a környezet és az előzmények eltörpülnek, a lényeg két olyan ember kapcsolata, akik nem lehetnek egymással kapcsolatban - kvázi egy ezredik Rómeó és Júlia történet ez, erkély helyett rácsokkal, szerelem helyett puszta kommunikációval, szentimentalizmus helyett mély és igaz emberséggel. Igazából ez utóbbi az, amiről Peter Sattler rendező mesélni akar, és sikerül is neki - de nagyon. Szép és megindító, mindenfajta álszentséget, cukormázat vagy túldramatizálást nélkülöző film a Camp X-Ray, ami ugyan néha lassabb a kelleténél, és jó időbe telik, mire tényleg beindul, de olyan érzelmi katarzist, mint itt, biztosan nem mostanában éltél át. 8,5/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=V602GMSSo0Y
Összességében azt kell mondjam, hogy ha jövőre csak fele ilyen színvonalas kínálat lesz a Titanic fedélzetén, már mi nyertünk.
