Na, miután a nagy nyári mozielőzetesben azt írtam, hogy se a Star Trek-et, se az Angyalokat nem fogom megnézni, hát elmentem mind a kettőre - és egyik se volt rossz!
A Star Trek-et már mennybe emeltem itt, lássuk a Tom Hanks-éket! Őket azért nem fogom, nagyon messze vannak a tökéletestől, de kis vasárnap esti mozizásnak pont megfelel az Angyalok és démonok. Pörgős, izgalmas, néhol még érdekes is. Én például imádom azt, amikor a filmekben "aggyal nyomoznak", ilyen olyan szimbólumból meg legendából kiindulva, aztán azt tovább vezetve meg ilyenek. Ebben a filmben bőven van ilyen, de igazából csak az első felében, amit sajnálok egy kicsit.
A film egyetlen éjszakát mutat be, és milyen jól teszi! Robert Langdon-t (Tom Hanks), a jelfejtőt vagymit riasztják a Vatikánba, merthogy visszatértek az Illuminátusok, akiket nem szeretünk, és be akarják robbantani a Szent Pétert, pont akkor, amikor konklávé van, és több ezren vannak a téren. Hát, necces az ügy, versenyfutás az idővel, kersztül Rómán pincékben és templomokban, plusz kapunk egy kis élvezetes történelem órát is. Vannak jó zsaruk és rossz zsaruk, van egy nagyon rossz fiú, van Ewan McGregor mint helyettes pápa és van egy fizikus-biológus-atomos csajszink is, aminek persze Tom Hanks örül a legjobban, meg néhány egészen jó special effect, és persze elevenen égő emberkék minden sarkon. Jól hangzik? Mert jó is! És akkor Hans Zimmer zseniális zenéjéről még nem is beszéltünk.
Ron Howard a halál unalmas Da Vinci-kód után viszonylag izgalmassá tudta tenni Langdon úr másik kalandját, ami egyértelműen kellemes csalódás, és bár azért lehetett volna ez sokkal jobb (mert a sztoriban benne van a lehetőség), egy 7/10-et így is kiérdemel, mert nagyon jó kis szórakozás, és jól múlatja az időt addig, amíg megérkezik John Connor vagy Optimus Prime.
