Ó, azok a szép nyolcvanasok...
Létezik egy elit zsoldos csapat. Tagjai: Sly, Statham, Li, Ludgren, Rourke. A legújabb melójuk rázósnak tűnik. Egy dél-amerikai valaminek a kormányát kellene megdönteni. Ám később kiderül, hogy a háttérben magasabb személyek és célok lappanganak. Sly és csapata így ököllel, bombákkal és bazi gépfegyverekkel felgöngyölíti a helyzetet.
"- Ebédeljünk együtt. Úgy ezer év múlva.
- Nem érek rá"
Stallone azért nem semmi pasas. Az egykori akció sztár státuszból a kétezres évek elejére szépen átvedlett egy keresetlen, sikertelen és kiégett ex-legendává, majd 2006-ban előhúzta Rocky-t, rá két évre Rambot, és újra az élvonal közelébe került. Aztán gondolt egyet, összeszedte a régi haverokat/riválisokat, és leforgatott egy olyan izzadós akciófilmet, amit utoljára (a John Rambot leszámítva) talán huszonpár éve láthattunk - és ezzel még olyan szép bevételt is elért (102 millió csak Amerikában), hogy a folytatás már úton is van.
Az Expendables kapcsán arra lehetett számítani, hogy ez egy poén film lesz. Ennyi B-név egyetlen filmben, ráadásul 2010-ben... Biztos, hogy az egész egy jóleső vicc lesz, a nézőre való kikacsintásokkal, ironizálással, satöbbivel. Ám Sly, akármennyire hihetetlen is, nem hülye. Valószínűleg pontosan tudta, hogy ha ebbe az irányba megy, az csak rövidtávon, vagy még addig se fog működni. Ennek köszönhetően a film teljesen komolyan veszi magát, és így beáll műfajtársai közé, nem pedig rajtuk kívül helyezkedik el, kvázi tükröt mutatva nekik. Az Expendables nem akar okos lenni, megfejteni az akciófilmet, mint olyat, nem akar semmin se felülemelkedni. Ő csak beáll a sorba, egyetlen egy célért: hogy szórakoztasson. Sly és a film egyetlen helyen engedi meg magának a viccet, neveztesen, mikor a három mozilegenda (Schwarzi, Willis és Sly) egy rövid beszélgetésre találkozik - és ennyi, de ez elég is, attól függetlenül, hogy ez a jelenet annyira jó, hogy valószínű bent lesz az éves összegzésben a legjobb jelenetek között. Persze a film bővelkedik poénokban, idézhető beszólásokban, de ezt mind a magát komolyan vevő határokon belül teszi.
Az Expendables egy klasszikus kemény film, ami a Kommandót, a Rambót és a többieket idézi. Éppen ezért nehéz is mefogalmazni, hogy mitől olyan veszett jó. Mert mint film úgy önmagában, nem nagy szám. Viszont előhozza azt, ami már régen kiveszett ebből a műfajból. Azt a megfoghatatlan pluszt, amitől azok a filmek generációs alapok lettek. Ezt nagyon nehéz megmagyarázni, talán nem is lehet. Aki nem élte át azokat a filmeket, valószínűleg sose fogja megérteni, hogy az Expendables mitől annyira állat film. Fura, hogy utoljára a Fountain-nél használtam ezt a kifejezést, de most is ez a helyzet: ezt a filmet érezni kell.
Sly legújabb eresztése könnyen lehet, hogy a főműve is lesz. Ez egy himnusz egy letűnt korról, ami ahelyett, hogy sajnáltatná magát vagy sorstársait, inkább odavág. Minden ötödik perceb berobban valami, minden negyedórában kapunk egy ultimate fight-ot, és egyfolytában kigyúrt fickók lepik el a vásznát. Mi mást lehetne erre mondani, azon kívül, hogy 8/10? Hát azt, hogy YEEEEAAAHHHH!!!!!!
