Nem rossz alapanyag + hihetetlen jó színészek = ? (12 Oscar jelölés?)
Lionel Logue (Geoffrey Rush), a beszédtanár éldegéli napjait, amikor egy nő (Helena Bonham Carter) elviszi hozzá a férjét, aki nem más, mint York hercege (Colin Firth). Lionel először persze nem tudja, hogy honnan is kapkodja a levegőt, hiszen mégis a királyi család egy tagjával kell foglalkoznia. Ugyanis a herceg durván beszédhibás, dadog mint a fene. Lionel azonban kezelésbe veszi, és a javulás kézzel fogható. Ám az igazi megméretettés csak most jön: a hercegből király lesz, pontosabban VI. György, Anglia pedig beszáll a második világháborúba. Most kellenek csak az igazi, buzdító, királyi beszédek.
"I have a voice!"
2006-ban volt egy film, a Queen, amiben Helen Mirren formálta meg Erzsébet királynőt. Annak a filmnek az volt a célja (amellett, hogy jó film), hogy Mirren kapjon egy Oscar szobrocskát. Mert hiába voltak körülötte még oly sokan, egy színésztársa se mondhatott magának még csak közepesen jó karaktert vagy alakítást se. Az volt Miller Oscar filmje. Minden érte volt.
A King' Speech első ránézésre Colin Firth Oscar filmje. Egyszerűen megszakad az ember szíve, amikor látja, hogy nem tud végigmondani egy mondatot a nép előtt. Száz százalékban megérdemli a díjat, alakítása valami szenzációs. De a rendszer ugyanaz: mindenhol ő van, mindenhol ő a lényeg. Elvileg. Ugyanis ha Helena Bonham Carter nem is, de Geoffrey Rush ha lehet, még jobban kitesz magáért. Így a Queennel ellentétben a King' Speech nem egy One Man Show - hál' Istennek. Firth és Rush kettőse a lényeg, az ő kapcsolatuk, a barátságuk, a munkájuk. Ez annyira így van, hogy felmerül a kérdés: ki is itt a főszereplő? A poén az, hogy ezt láthatóan a rendező, Tom Hooper se tudja eldönteni - mutatja a film záróképe.
Így a King's Speech egy "csapatmunka" film lesz, a "toljunk fel valakit a csúcsra" film helyett, ami egyrészt szimpatikusabb, másrészt nagyon jót tesz magának az alkotásnak. Itt nagyon fontos a színészi játék, mert lássuk be: maga a történet nem valami érdekfeszítő. Ezt a rendező is érezhette, mert láthatóan valami más felé vitte a hangsúlyt - a páros jelenetek mélységére, a párbeszédek igazán mesteri módon történő bemutatására (Hooper kíváló színházi rendező lenne), hiszen tudja: itt egy fegyver van, mégpedig az alakítások. És azok zseniálisak, ez a kulcsa mindennek. Firth, Rush, és a fel-fel bukkanó brit színészóriások (Michael Gambon csak úgy a semmiből) játékát öröm nézni, ők visznek el a hátukon mindent.
Persze ez nem jelenti azt, hogy amúgy a film iszonyat gyenge, de sehol se lenne a színészei nélkül, akik miatt lesz igazán jó a King's Speech. 8/10.
