Már csak négyet kell aludni, és megérkezik a mozikba a Transformers harmadik része, a Dark Of The Moon. Ennek örömére, illetve a csúcsra pörgetett várás alkalmából álljon itt egy kis összegzés, hogy kik nekem a Transformerek, hogy milyen volt az első és a második, és a lényeg: mit várunk a harmadiktól.
2007 nyarán robbant be az Alakváltók első élőszereplős mozifilmje. Akkor még nem szaladtam a moziba - emlékszem, és vasárnap délután került sor a megtekintésre. Nem voltam egy nagy Transformer fan. Annak idején volt belőlük kábé húsz darab képregényem (amiket aztán az idióta öregem kidobott, amikor tizenkettő voltam, mondván, hogy én már felnőtt vagyok, ne foglalkozzak ilyennel), a rajzfilmsorozatot meg nem is ismertem. 2007-ben is sokkal nagyobb volt a személyes hype a Pókember 3 (fújjj) és a Karib-tenger körül, de az ilyen effekt mozikat akkor is imádtam, így hát elmentem a Corvin moziba azon a bizonyos délután. Hát ott kezdődött minden.
Még csak pár perce ment a film, és Blackout, a helikopter vészjósló csendben repült a sivatag fölött, csak a rotorja szólt - kirázott a hideg, annyira kemény volt! Az ötvenedik perc körül Bumblebee és Barricade, zúzós rockra, füstből előtűnve üldözték egymást autókként - fülig ért a szám, annyira ott volt a pillanat (még a mai napig is), és tudtam, ezzel a filmmel még lesz valami. Aztán egy óra múlva a legnagyobb városi balhé közepén, amikor már mindent taroltak az Álcák, egyszer csak egy sikátorban feltűnt Optimus, a kamion, befarolt a harctérre, közben átalakult robottá, majd egy "Megatron!" kiáltással harcra készre vágta magát - és ott el is vesztem.
A Transformers alatt alakult ki bennem véglegesen az, hogy én nem leszek hajlandó felnőni. A Transformers annyira állat, cool, megható, látványos, kőkemény és őszinte mese volt, amilyet akkor már nagyon régen láttam. Sok kritikában lehetett akkor olvasni, hogy ez a film előhívja a nézőből a gyereket - hát ez tényleg így van. Hatalmas és awesome robotok harcolnak egymással, miközben a srác igyekszik becsajozni - a sztori itt meg is áll, de ahogy ezt a fél mondatot sikerül kivitelezni, az valami elképesztő. A Transformers egy szívvel-lélekkel teli effektzúzda volt, aminek legnagyobb húzása, hogy a maga szintjén komolyan vette magát (elég csak Optimus Prime bölcsességeire gondolni), és pont ezért tudott működni. Jó és gonosz, személyiséggel rendelkező robotok gyakták egymást a vásznon, és én azt se tudtam, hogy hol keressem az állam. A Transformers pont olyan volt, mint amikor kölyökként az ember játszott a játékaival. Mondhatni, egy megtestesült álom. Megható és szép - és atomállat! És ha ilyen film, ilyen filmek létezhetnek, akkor én bennük akarok maradni, mert ennél jobb nincsen. Aztán jött a századszori újranézés, a figura gyűjtés meg a minden - de a lényeg akkor is a belbecs volt. Így lettem hát fan.
Két év múlva következett a második rész. Iszonyat hosszú volt az utolsó pár hét a bemutatóig. Ugyanis a Transformers addigra egy egészen új szintre lépett nálam, egy olyanra, amire akkor már 5 éve egy franschise se volt képes: betöltötte a Mátrix lecsengésével keletkezett űrt az én kis életemben. A Transformers lett a kedvenc, a mindent elsöprő, az etalon - mondhatni, egy megújult világ. Meg persze egy új hobbi is, amit lehet figyelni, gyűjteni, miegyéb - hiszen az egész most történik, szemben Neóékkal, akik persze még mindig a megdönthetetlen királyok, de akkor is, ők már messze vannak. Optimusék uralkodtak, ők voltak a csúcs.
És akkor a Transformers kettőt nagyon de nagyon eltolták. Manapság már nem is bírom végignézni, mert lefáraszt a hülyeségével. Csak néhány dolgot kellet volna benne kivágni, és máris jó lenne, de nem. Sam szülei - ott már én szégyellem magam; az idióta szobatárs - borzalmas; John Torturro segge közeliben, Devastator heréi, kefélő kutyák... Te jó ég, mi a franc van itt?! Ráadásul semmi sztori (mondjuk ott az írósztrájk befigyelt rendesen), csak lőnek lőnek és lőnek, CG mindenhol, de semmi tartalom. A Revenge Of The Fallen valószínűleg az egyik legrosszabb folytatás a filmtörténetben.
De a sok mocsok és igénytelenség alatt még mindig ott bujkált benne a régi szellem. Hiába csak egy dollárgyár az egész, de amikor előkerül a robotok történelme, amikor Optimus zúz az erdőben vagy amikor összekapcsolódik Jetfire-rel, akkor még mindig ujjongok, hogy igen. A Transformers lelke nagyon mélyen, nagyon kis részekben, de ott van a második filmben is. És azok a részek ugyanúgy meg tudják pendíteni azokat a bizonyos lelki húrokat, ahogy az első tudta. Csak az végig tudta, ez meg össz-vissz öt percig.
Ettől függetlenül az Alakváltók iránti lelkesedésem nem lankadt, sőt. Várva a megváltó harmadikat, talán fényesebben ragyognak, mint valaha. Még színpadon is volt alkalmam eljátszani az erdős zúzást, és minden egyes percét élveztem. Mert az életérzés, az örök játék amit ez az egész hordoz magában, szerencsére túllépett a filmen. Sikerült egy olyan szintre jutnia, hogy már nem számít, milyenek lesznek a következő filmek, a Transformers, mint fogalom és érzés már örök. Játék, játék, játék, fantázia, mesék, szörnyek, csaták, hősök, akik mindent lezúznak, és ez mind-mind a végtelenségig. Visszanézve ezt kaptam én az Autobotoktól és az Álcáktól - egy örökké tartó játékot, amit bármikor el lehet indítani, ott bent, a fejben. És mindegy, hogy ezt most Optimusnak, Batmannek vagy Pókembernek hívjuk, a lényeg maga az elszabadult játék, ami nem mondja, hogy nem ér, rá, hogy más dolga van, vagy hogy majd máskor. A Transformers ezt a "felszabadulást" vagy "megvilágosodást" vagy mifenét adta nekem - és ennél többet egy film nem is tehet szerintem. Úgy érzem, tartozom egy köszivel a Transformers felé, mert nagy részben miatta lettem olyan, amilyen. És ez tök jó. Szóval köszi.
És hogy mit várunk a harmadiktól? Annyira jó tuti nem lesz, mint az első - ki van zárva. De látva a trailerek hangulatát, az eddigi visszajelzéseket, és úgy mindent, a cél az, hogy majdnem olyan jó legyen, mint az első. A Dark Of The Moon-on most a világ szeme: rendbe kell hoznia egy megtépázott legendát. Őszintén remélem, hogy sikerül neki. Remélem sikerül visszahoznia a mesét. Nálam jobban szerintem senki se akarja, hogy Optimus, Megatron, Bumblebee, Starscream és a többiek ugyanolyan elismertek és tündöklőek legyenek, mint négy évvel ezelőtt. Még négyet alszunk, és meglátjuk.
végül pedig álljon itt a kis házi készítésű music video addig is: https://www.youtube.com/watch?v=d0cE0nBX7-U
