Búcsú.
Optimus és a többiek továbbra se lehetnek nyugalomban: bár kézzel fogható nyoma még nincs, az Álcák érezhetően megint készülnek valamire. Sam segítségével összerakják, hogy a kulcs valószínűleg a Holdon lesz, és további titkok derülnek ki az űrversenyről is. Miután a Holdon meg is találják a választ, az Álcák durván bekeményítenek. A cél ismét a Föld leigázása, amihez azért Autobot barátainknak is lesz egy-két szava.
"We'll kill them all"
A Transformers széria harmadik része, a Dark Of The Moon, akárhonnan is nézzük, egy iszonyat teherrel vágott neki a moziknak - mégpedig elődjének, a Revenge Of The Fallen-nek a rossz emlékével. A második rész, bár a pénztáraknál tarolt, egyértelmű keserű szájízt hagyott maga után, köszönhetően a kb 14 oldalas forgatókönyvének (aminek a felét az tehette ki, hogy "FIRE!FIRE!FIRE!"), fejfájdítóan hosszú és értelmetlen sivatagos összecsapásainak, szégyellni való "humorának", és 90%-os lelketlenségének (mert azért Optimus mindig működik). A kiváló, és majdhogynem tökéletes, mindenesetre 100%-os igazi élményt nyújtó első után ez egy nagyon fájó zuhanás volt. Egy rakat lehúzó kritika és Arany Málna díj után maga a rendező, Michael Bay is elismerte, hogy a második rész nagyon nem sikerült - éppen ezért a harmadikat nagyon oda fogják tenni. Így a Dark Of The Moon-nak nemcsak az lett a feladata, hogy a nyár legnagyobb tarolása legyen, hogy bővítse az univerzumot és kielégítse a rajongókat - egy megtépázott legendát is rendbe kellett hoznia. Azért ez nem kevés.
És ezennel közlöm, hogy mindez sikerült is neki.
Ám mielőtt elkezdődne az ömlengés, nézzük a (pozitív és negatív) tényeket. Az egyből látszik, hogy Bay tanult előző hibáiból. A sztori most nagyon rendben van, a maga szintjén fordulatosra sikerült, jól kitalált karakterek tesznek jó kis dolgokat. A humor minimálisra lett tekerve, és ettől a másodikhoz képest a legnagyobb javulás, hogy a harmadik részben a egyetlen egy gáz momentum sincsen. Najó, talán egy fél, de igazából az se. További jó hír, hogy az új csaj, Rosie Huntington-Whitley az előjelekhez képest meglepően jó lett, bájos és szerethető, semmi gond nincs vele. Ugyanígy nagyon a helyén van Frances McDormand és Joh Malkovich karaktere, főleg az előbbi igen jól sikerült.
Nézzük a robotokat. Optimus (akit szinte kiírtak a másodikból) uralja a filmet, rengeteget látni, és mindig badass, és bölcs, és odavág, és cool - egyértelműen a legjobb. Egyébként a robotok úgy általában nagyobb szerepet kapnak, az Autobotok villogtatják a személyiségeiket, és bár az Álcák terén a legtöbb már megint csak névtelen és alaktalan gyilokgép, azért a fontosabbak egyáltalán nem szégyenkezhetnek. Kivétel ezalól szegény Shockwave, aki össz-vissz három percet töltött a vásznon, annak ellenére, hogy iszonyat jól megcsinálták, és vele reklámozták be a filmet (a'lá Fallen). Meg hát Megatron is lehetett volna többet, de logikus, hogy inkább miért nem. Akit viszont a marketingben (nagyon dícséretesen) titkoltak, mégis kiemelkedő szerepet kapott, és hihetetlen jó lett, az Sentinel Prime, akiről nem írok többet azon kívül, hogy "állat!" - nézd meg, és megtudod, miért. Szóval a címszereplők több, mint méltó bánásmódban részesülnek.
Ami még szembetűnő volt, az az eddigiektől eltérő, eléggé fura hangulat - ami összességében nézve nagyon jól működött. A Dark Of The Moon ezen a téren leginkább a Mátrix, az X-Men és egy kicsit a Gyűrűk Ura harmadik részeihez hasonlít. Az egészet átlengi az 'utolsó elkeseredett csata' illetve a 'várjuk a halált' és az 'esélytelen, de azért megcsináljuk' feeling, akárcsak az előbb említetteket. Meg hát hozzá kell tenni, hogy kegyetlenül hullanak a fan kedvenc robothősök és gonoszok, legyen szó mellék vagy főkarakterekről - a Moon senkit se kímél. És valahol ez nagyon jó benne, de először essünk túl a hibákon.
Hibákból szerencsére nem sok van, viszont annál inkább érezhetőek. A film lehetett volna tempósabb, a második nézésnél ezt főleg az elején éreztem. Nem kellett volna kihagyni semmit, csak egy olyan 10-15 perccel feszesebbre vágni, és máris jó lett volna. Az időbeli feszesség egyébként a film végi banzájra vonatkozik a leginkább, amikor egy órán keresztül leamortizálják egész Chicago-t. Ennek az egy órának az a legnagyobb baja, hogy nincsen egy egységes íve, szinte epizód-szerűen zajlanak le egyes összecsapások, különösebb kohézió nélkül. Néha robotok tűnnek elő a semmiből, hogy egy jelenettel arrébb már tök máshol legyenek - hogy miért, az nem derül ki. Viszont ezeken kívül nincsen kivetni való a filmben.
Ez viszont azt jelenti, hogy a Dark Of The Moon-nak sikerült a legnehezebb feladatot is teljesítenie: visszahozta a mesét. Benne van az első rész szíve-lelke, és hát igazából ez a lényeg. Sikerült ugyanolyan érzelmesre és meghatóra csinálni, megfejelve az imént említett borús hangulattal - és mikor egy-egy kedvenc robot elhullik, szinte a szívem szakad meg. Az emberek harcba vonulása odavágós lett, ahogy az Álcák általi Autobot kivégzés is. Egyszer csak úgy áll a szitu, hogy itt semmi remény - s egyszer csak azt érzem,hogy itt már csak az Autobotok segíthetnek. Egy szó mint száz, a film működik, a figurák élnek, a mese visszajött. Köszönhetően ennek, a sok G1 utalásnak, és annak, hogy láthatóan tényleg figyeltek a sztorira, a harmadik is olyan lett, mintha az ember visszakapná a gyerekkorát. Sőt, igazából egy méltóságteljes és szép búcsút is attól, azzal az ígérettel, hogy a Transformerek mindig itt lesznek, és megvédjenek minket.
Mert ez a film érezhetően valaminek lezárására készült. Egy trilógia, egy életérzés, egy nemesebb fajta mese lezárására. Mert azon kívül, hogy annyian elhullottak, hogy nemigen tudok folytatást elképzelni, be kell látni, hogy a Transformersben ennyi volt. Akkor is ha valakinek csak agyatlan zúzda, és akkor is, ha valakinek egy meghatározó élmény - a továbbszövés ebben a formában csúnya önismétlésbe fajulna. Én (aki az utóbbiak közé tartozom) úgy érzem, hogy ennek a zúzdának most itt a vége, hogy ennek a mesének itt a vége, és hogy szépen lett vége, és ezzel a filmmel az Alakváltók méltón állhatnak be a nagyok közé. A Dark Of The Moon-nal lezárul egy korszak, de el nem tűnik - hisz mint Optimus mondta, ők mindig itt lesznek. És ez így is lesz.
Minden hibája ellenére a Dark Of The Moon egy szívvel-lélekkel teli tiszta és szép mese lett, ami büszkén állhat fel az első Transformers mellé. Bár filmes szemmel az említett technikai hibák nem engedik a tízest, egy 8,5/10-et megérdemel, minden elismeréssel együtt. Köszönjük, hogy visszakaptuk az érzést. Köszönjük a mesét.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=kHRf01Gjosk&feature=fvsr
