Színarany szar.
Taylor Lautner másnak érzi magát. Érzi, hogy valami nem stimmel az életében. Ezt akkor is érzi, mikor egy party utáni reggelen félmeztelen ébred a füvön, majd ugyanebben az állapotában segít szemetet szedni, illetve autózik haza. Egy nap a szőröskarú, extraszemöldökű és észhiányos sulibombázója szomszédlánnyal rájönnek, hogy Taylor eltűnt gyerek. De akkor kik az állítólagos szülei? Ekkor bérgyilkosok egész hada ront be a házban, és csak Taylor és a csaj tud elmenekülni. Nyomukban a semmit-se-tudunk-elintézni fajta FBI-ból való Alfred Molina meg egy rakat ellenséges gyilkos, akik nagyon meg akarják őket gyilkolni.
"Éhes vagyok"
Vannak filmek, amik nem valamiért, hanem valakiért lesznek - amik azért készülnek el, hogy egy alig pár filmben feltűnő ifjú sztárjelöltből teljes jogú sztárt faragjon (vagy egy már meglévőnek nyalja a seggét, igaz, Tom?). Az ilyen filmekben az, hogy cselekmény, kauzalitás és karakterfejlődés a legritkább esetben fordul elő, hiszen egyetlen dolog van a reflektorfényben: a sztárocska arca, illetve nemtől függően az idomai. Ezekre a filmekre továbbá jellemző, hogy XY starlet körül van véve minimum két valamire való színésszel, akiknek megvillantják a zsetont, és akik jól mutatnak a vásznon; egy fél- vagy egészen noname csajjal/pasival, akinek XY starlet meghódíthatja a szívét; valamint egy már rég seholsincs (vagy sosevolt) rendezővel, aki bármit megcsinál, ha pénz áll a házhoz. Igaz, néha minden sikerül, és egy jó film kerekedik a dologból, ám ez nagyon ritka. Meg kell említeni, hogy az efféle sztár filmeket a kétezres évek és az MTV találta fel, illetve, hogy ezesetben nem a tehetség, hanem a marketing számít. A korhatár pedig egyre alacsonyabb. Jelen alkotás is ennek a mozgalomnak a tagja.
A sztori, a trailer, és maga Taylor Lautner jelenléte okán a valamit magára adó mozis már a vetítés előtt bőven tudja, hogy az Elhurcolva (ez a cím annyira kemény, hogy kivételesen ezt használom) egy nagyon gáz film lesz, amin leginkább csak nevetni lehet majd, annak ellenére, hogy a készítőknek nem ez volt a szándéka. A film eme elvárásokat szinte száz százalékosan teljesíti is, hiszen bevallom, hogy én több röhögéses momentumra és levetett pólóra számítottam, de hát annyi baj legyen. Ez mit sem változtat azon, hogy az Elhurcolva egy hülye és logikátlan film, amit lehetetlen komolyan venni, viszont abszolút szórakoztató, merthát ennyi egy időben futkározó idiótát még egy vígjátékban sem lát az ember (sajnos a vén rókák is ide tartoznak, élükön Alfred Molinával és Sigourney Weaver-rel, viszont ha ránéznénk a számlájukra, valószínűleg érthető lenne, hogy miért bohóckodnak ők itt).
Taylor - akiből ha a marketing osztály megfeszül, akkor se fog tudni egy Twilighton kívül is életképes sztárt csinálni - pedig bebizonyította, hogy hiába tűnik messziről jóarcnak, neki az agya helyén is tesztoszteron van, illetve mára minden esetleges színészi tehetségét elcserélte néhány levethető ingre. Bár el kell ismerni, az, hogy a film roppant szórakoztató, tele van aranyköpésekkel és tettekkel (kezdve a vonatsmacin át egészen az üveglapos csúszásig), és a szék alá röhögöm magamat tőle, nagyban az ő érdeme. A baj ott van, hogy egyáltalán nem ez volt a cél. 2/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=e5k7ECYZ-ds
A film során egyébként senki nincs elhurcolva, de még abductionálva se.
