Ezt nem hiszem el.
Bella és Edward összeházasodik, majd nekifutnak a nászútnak és a nászéjszakának. Ám az utóbbiból egy kis baleset lesz, és Bella a legdurvább teherbe esik. Ilyen kombóról még egy vámpír se hallott, így azt se tudják, hogy mi fog egy szép nap kedvenc leányukból kijönni. Közben farkasék felkészülnek arra, hogy talán maga az ősgonosz fog a világra jönni.
"Jacob bevésődött"
Először is, beszéljünk kicsit a cliffhangerről (ami nem csak a hegymászós Sly film). A cliffhanger a sorozatok és az eleve folytatásosra tervezett filmek eszköze: lényege, hogy filmünk egy olyan ponton ér véget és jön a stáblista, hogy utána tövig rágd a körmöd, és elkezdd számolni a napokat a következő részig. Magyarul a cliffhanger nemhogy lezárja, hanem annyira és úgy hagyja nyitva a történetet, hogy a közönségből a lehető legmagasabb izgatottsági szintet váltsa ki. Ezt jó lett volna jelen filmünk rendezőjének, Bill Condonnak is elmagyarázni, ugyanis a Twilight 4.1 során minden, azaz minden megoldódik - ha valaki egy minimális el nem vágott szálra vágyik, az várja meg a vége főcím utáni Vulturi mega-ratyi társalgást, de az se ér semmit. Szóval nem marad a világon semmi, ami akár egy kis izgalommal töltené el az embert a jövő ilyenkor érkező befejező rész iránt. Pedig legalább öt lehetőség is volt erre. Ez szánalom.
Most beszéljünk a könyvadaptálásról, és példának húzzuk elő az utolsó két Harry Potter filmet és a hozzájuk tartozó könyvet. Mindenki tudja, hogy a filmbizniszben az üzlet az első, és a Warnernek se ártott, hogy nem egyszer hanem kétszer keresett átlag egy milliárdot kis kedvencével, de lássuk be: a Halál ereklyéi két részre bontása művészi, történetmesélési és mindenféle szempontból indokolt volt, hiszen J.K. Rowling könyvében annyi minden történik, hogy csak na. A két film összesen bő négy és fél órájában semmi üresjárat nem volt; egy pörgős, tartalmas, profi adaptáció, ami hűen követi a könyvet, és ahol minden felvételnek funkciója van.
Ezzel szemben a Twilgith 4.1 (bár ezt már mindenki tudta előre) bűzlik a pénztől, a száz százalék nyereség orientált döntésről, miszerint vágják ketté az utolsó kötetet. Ha valaki megnézi eme csodának a hosszabb előzetesét, az látta az egész filmet, és ebben semmi vicc nincs. Ez a film úgy épül fel hogy első óra: esküvő, nászút és nyafogás; második óra: terhesség és nyafogás. Én, komolyan mondom, még soha nem rimánkodtam ennyire egy film közben, hogy történjen már valami. A teljes játékidő alatt nem történik több az imént felsorolt két mozzanatnál. A fennmaradó idő jó része azzal megy el, hogy Kristen Stewart néz ki bambán a fejéből, néha akár percekig (!) is. Nem olvastam a könyvet, de ezek alapján a világon semmi indok nem volt arra a pénzen kívül, hogy ebből kétszer két óra készüljön. Mert ha valami fog is történni az utolsó filmben, akkor is simán össze lehetett volna "zsúfolni" a kettőt egybe: jelen filmünket minden akadály nélkül össze lehetne vágni egy szűk húsz percre, és még akkor is unalmas lenne. Újabb szánalom.
Az, hogy főhőseink intelligenciája nemhogy előre, de még az eddigi részeknél is hátrább lépett, már igazából nem is meglepő. Már azt is meg lehetett szokni, hogy egy normális dialógus nincs az egészben. Hogy Bella, akinél önzőbb és gonoszabb lényt még nem hordott hátán a mozivászon, szemrebbenés nélkül hagy kitörni egy komplett háborút, csak azért, mert egy, a koromsötét buksijából kipattanó ötletfoszlányt nem hajlandó elvetni semmi pénzért, már az se ér többet egy vállrándításnál. Az üresfejű érzelmi szarkeverésről meg ne is beszéljünk, három film után már mindenki immunis erre. A 4.1 mégis elérte azt, hogy úgy felb***ta az agyamat, ahogy film még talán soha. Nem elég, hogy az egész lassan önmaga kínos paródiájává válik, és nem elég a fentebb taglalt eseménytelenség sem - ez a valami még rá tud dobni egy lapáttal. Úgy képes összekötni karaktereket, olyan fordulatokkal operál, és ezeket olyan párbeszédekkel tálalja, ami kenterbe veri az összes dél-amerikai szappanopera igénytelenségét és hülyeségét, én meg úgy kezdem el tépni a hajamat az idegtől, hogy tudtam, és lélekben felkészültem rá, hogy most Twilightot nézek - és még így is. Stephanie Meyer agya helyén ezer százalék, hogy habszivacs van, hiszen ezek az ő ötletei, az ő kreálmánya az egész - de ilyet értelmes ember tizenhárom év felett nem ír le. Amit ez nő és ez a filmnek hívott, égetnivaló celluloid hulladék művel, az több, mint felháborító, nevetséges, idegtépő, filmszínházgyalázó, popkultúra szégyenítő, tinédzser agy ölő, hányingerkeltő, gusztustalan mocsok. Ésatöbbi.
Ha ennek a szériának volt valaha valami értelme, az a még egészen bájos és ártatlanul buta első rész után totálisan elveszett. A Breaking Dawn part 1 olyan mélyre jutott, amit én még elképzelni se tudtam volna. Mind filmszerkesztési, mind történet szempontból egy iszonyatosan nagy nulla, egy értékelhetetlen trágya. De hogy azért mondjak valami, sőt, mindjárt két pozitívumot: amikor a farkasok, a Király visszatért idézve leadják egymásnak a drótot, az egészen jó lett, valamint kimondhatatlan öröm volt látni, hogy már a meglepően magas értelmi szinttel felruházott Edward is kiakad arra, hogy Bella mennyire egy önző, síkhülye dög. De ez, bármennyire is szívmelengető volt, közel sem elég ahhoz, hogy egyáltalán filmnek lehessen nevezni a legújabb Twilight részt. 1/10.
