A nyolcadik NonTheaterPack résztvevői éppen hogy átcsúsztak a vizsgán.
Pszichoszingli - Young Adult (2011)
Jason Reitman és Diablo Cody második összefogásában a magánéletileg csőd szellemíró Charlize Theron elhatározza, hogy visszaszerzi gimis szerelmét - az, hogy a fickónak már komplett és boldog családja van, nem számít. Az ifjabbik Reitman tehát immáron negyedjére kívánja elsütni a saját poénját (egy alapjáraton utálatos karakter emberi oldalának bemutatás és megszerettetése), ami első három filmje alapján egy cseppet se zavar - ám a Young Adult végére be kell látnunk, hogy ideje új utakat keresni. Rendezőnk új darabja meg se közelíti korábbi mesterhármasának színvonalát, sőt, végig az "egyszerű rutinmeló" feeling lengi be az egészet. A legnagyobb baj viszont az, hogy Reitman kifelejt egy fontos összetevőt réig receptjéből: nem szeretteti meg hősét. Charlize Theron (aki azért hozza az elvárhatót) karaktere az elejétől a végéig antipatikus, semmit nem lehet benne kedvelni. És miután ő nem változik, lényegében semmi se történik másfél óra alatt. Azért a film nem teljes kudarc: tisztességesen összerakott, jó poénokkal tarkított mű, néhány bölcs megmondással és a téli álmából éppen visszatérő Theronnal. Szóval a felszín szórakoztató, a belső üres. 5,5/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=Ar_-v7dEEoo
Albert Nobbs (2011)
Glenn Close a 19-ik században férfinak adja ki magát, egész életében - a miért pedig egyszerre gyökeredzik a szexualitásban és a megélhetési problémákban. Szó se róla, bátor film ez (story by István Szabó!), Close nagyot alakít, még se jutunk az egésszel sehova. Hiába a jó karakterek, az alapfelvetéssel járó feszültség, az 1800-as évek korrajza vagy a legkülönbözőbb emberi természetek körbejárása, az Albert Nobbs valamiért csak nem akar nyomot hagyni az emberben. Talán azért, mert a film is olyan, mint saját főszereplője: fél felfedezni, és úgy igazán megmutatni önmagát, ezért inkább túlélőmódban hömpölyög a langyos vízen. 5,5/10
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=y5b4c5x0SIk
Batman: Year One (2011)
A DC mostanában rászokott arra, hogy a leghíresebb képregényeit ülteti egy az egyben mozgóképre (All Star Superman, The Dark Knight Returns, stb.), és nem nagyon tudom, mit gondoljak erről. Persze, egyfelől király, hogy egy hetven perces valamihez összetákolt akármilyen forgatókönyv helyére képregény klasszikusokat tesznek, ezzel is növelve azok ismertségét - másfelől viszont kicsit értelmetlen, hiszen nem ad többet a már kinyomatott változatnál (lévén hogy kábé kockáról kockára ugyanaz), és akkor már inkább olvassa el az ember, mert úgy jobb. A Year One-al is vegyesek az érzéseim: jó, hogy van, ismerjék csak meg minél többen Miller egyik legjobb művét, melyben Batman első évének lehetünk tanúi - de azért inkább ne így. Ne ilyen színtelen-szagtalan módon, amikor a végtermékről süt, hogy az alkotók csak lemásoltak valamit. Lehetne ezeket jól is csinálni, alkotói szabadságot adni, és elszakadni az alapanyag istenítésétől, a belenyúlásba való félelemtől - mert ez mind meglátszik az eredményen. Szóval ha jó Year One adaptációt akarsz, akkor vedd elő a Batman Begins-t. 5,5/10.
