Agyatlan szórakozásra-féleségre kiváló - másra nem.
Az égigérő paszuly pont Jack barátunk tanyáján ver gyökeret, aki fel is mászik rajta az óriásokhoz, hogy megmentse az éppen elrabolt hercegnőt.
"- Fear of heights?
- Fear of falling."
Akárcsak a G.I. Joe második részét, a Jack, The Giant Slayer-t is parkolópályára küldték jópár hónapra, de ezt a plusz időt senki se tartalmi csiszolgatással töltötte el. Mondjuk, azt el tudom képzelni, hogy nem is tudtak volna mit javítani a dolgon: Bryan Singer (bizony) új filmje bérmunkája valószínűleg alapból menthetetlen, hiszen nem más, mint a józan ész hiányzik az egészből. Egy működésképtelen groteszkség ez, melyben mentálisan visszamaradott karakterhüvelyek rohangálnak, miközben néha-néha feltűnik egy-két, borzasztó fantáziátlansággal kirenderelt óriás. Egy idő után már annyira abszurddá válik a dolog, hogy az ember eltűnődik: vajon ez igazából egy fricska az éppen nagyon trendi (?) mese-revampok felé, egy fekete humorba mártott görbetükör? Sajnos nem (pedig milyen jó lenne egy ilyen mű), csak egy totálisan elcseszett kalandocska, amit ugyan nézegetni nem fáj, csak visszagondolni rá kellemetlen. Filmünknek azért van egyetlen egy épkézláb ötlete, mikor Singer összeköti azt a való világgal, és ezzel egy parányit szépül a dolog - de ez nem menti meg semmitől. 4/10.
