Így buknak el a jó ötletek.
A következő jégkorszak idején a túlélők föld alatti kolóniákban élnek. Mikor a hetes állomás rádión vészjeleket vesz az ötösről, egy három tagú csoport (élükön Laurence Fishburne) átugrik szétnézni - ám amit ott találnak, nem szép látvány...
"Ha már a nyulak se akarnak kefélni, akkor baj van"
A Colony pont egy olyan film, ami fokozatosan romlik, egészen addig, amíg el nem éri a béka seggét. Pedig a felütés nem rossz: a jeges apokalipszis és annak háttértörténete kifejezetten jópofa, a low-budget látványnak is megvan a maga bája, és a kolóniában uralkodó klausztrofób feeling is jól működik. Remek kis szociodráma vagy túlélő horror válhatna belőle, és egy ideig nagyon jól is halad ezen az úton – de aztán beáll a hanyatlás. Először még csak olyan apróságokon ütközik ez ki, mint hogy a hóban való menetelés senki arcán se hagy nyomot, hogy több tíz mérföldes távolságokat lehet viharban vígan megtenni, meg hasonlók. Az igazi baj valahol ott kezdődik, mikor az összecsapások alatt daráló metál szól, és ezzel a mozzanattal filmünk be is lép a félzombi-izékkel és önkényes hentelésekkel díszitett B-slasher mocsárba, amibe aztán teljesen alámerül. Így ez az ígéretesen kezdődő film végül az év legretardáltabb mozijai közt köt ki – kár érte. 3,5/10.
