Életfröccs.
Walter Mitty (Ben Stiller) egy szürke kis átlagember - életét csak képzelgései teszik színesebbé. Ám mindez megváltozik, hiszen egyrészt egy gyönyörű nő (Kristen Wiig) kerül munkahelyére, másrészt egy olyan feladatot kap a nyakába, ami rengeteg utazást és kalandot igényel...
"A szépség kerüli a feltűnést"
Ben Stiller nincs könnyű helyzetben, ahogy senki se, ha az előítéletek levetkezéséről van szó - hiszen valljuk be, neve hallatán egy olyan komikus jut eszünkbe, aki általában oké, sőt, de legalább annyi pocsék filmje van, mint ahány jó. Kár, hogy a nagyközönség körében ez a kép alakult ki róla, mert aki kicsit jobban ismeri munkásságának rejtett gyöngyszemeit (Greenberg), vagy egyenesen a rendezéseit (Reality Bites), az tudhatja, hogy ebben az emberben jóval több van a fentebb említetteknél. Hogy aktuális önmegvalósításával sikerül-e változtatnia széles körű megítélésén, az jó kérdés - hiszen egy olyan darabbal próbálja ezt elérni, ami inkább kevesebbeknek szól, és kevesebben is fogják érteni, értékelni.
Mert Walter Mitty bár rendelkezik univerzális problémákkal (mint mondjuk a csajozás), lénye egészében azért nem egy szokványos figura - viselt dolgaiban valaki vagy önmagára ismer, vagy "ez hülye" felkiáltással legyint egyet. Walternek kvázi nincs élete, így jobb híján csak álmodozik az izgalomról, akcióról és szerelemről. Szóval ha még nem képzelted azt, hogy egy nagy ugrás végén beszakad alattad az aszfalt a hatalmas erőtől, miközben a pöcs főnöködet próbálod gigászi harcok közepette kinyírni, akkor az pech. De ha igen, akkor Stiller a te embered, mert ő mindezt életre kelti - viccesen, szürreálisan, ugyanakkor szomorúan is, ahogy a helyzet azt megkívánja. Víziói tökéletesek és kreatívak, skálájuk pedig az egetverőtől az aranyos kiegészítésig terjed, és kivétel nélkül mindig működnek (egyet kivéve, de azt elnézzük). És hogy miért? Egyszerű: szeretet árad belőlük, akárcsak az egész filmből.
Walter Mitty végig a szeretetre támaszkodik, sajátjára és nézőiére egyaránt, és ezzel olyan jól váltja ki hibáit, hogy igazából egyet se tudnék mondani. Világjáró kalandja gyönyörű és felemelő (azokkal a zenékkel meg pláne), képei és helyszínei csodásak és fenségesek, fantáziálásai imádnivalóak, érzelmei bár néhol naivak, de ettől csak meg szerethetőbbek, üzenete pedig nem új, de ilyen előadásban mégis megható és csodaszép - és meg egy-egy biccentés is belefér, leginkább a fotóművészet felé. És mint abból is, Walterből is sugárzik az élet és annak minden szépsége. De kalandjának igazi nagy dobása, vagy ha úgy tetszik, kvintesszenciája nem más, mint a szerelem, és minden, ami ebbe belefér - hiszen ha valakit az hajt át a fél világon, annak nem lehet ellenállni. 10/10.
