Íme három egészen jó film, az HBO és a Cinemax jóvoltából.
Női szervek - The Heat (2013)
Ha adnának nekem egy 'sablon' feliratú billogot, hogy most azonnal nyomjam rá egy filmre, momentán biztosan emellett döntenék: a Heat ugyanaz a zsarufilm, ugyanaz a buddy movie amit kismilliószor láttál már (két zsernyák, két személyiség, akik eljutnak az "utállak te seggfejtől" a "te vagy a legjobb barátomig"), csak ezúttal nőkkel. Sandra Bullock kissé feszengős komikája, és Melissa McCarthy sokadik önismétlése viszont kétségtelenül jó párosítás, működik köztük a kémia, és nem ez a film egyetlen erénye: lerágott csont létére egészen szórakoztató, alpárian vicces, egy szombat estére kiváló kis mozi. De ennyi. 6/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=ST16k80bDYE
A lökött tesó - Our Idiot Brother (2011)
Paul Rudd, a csupaszív, ámde fájóan naiv fickó a sitt után kénytelen a családjánál lakni egy időre - illetve mindenhol csak egy kicsit, ugyanis a négyfős banda (anya + három nővér) minden tagja kirakja őt egy idő után, lévén mindig elkövet valami irtó nagy baromságot. Átlag indie film ez, a nagybetűs szeretet megtalálásáról és az élet megfejtéséről, Rudd remek, ám láthatóan kisujjból kirázott alakításával. Nagy kár, hogy mellette az elképesztő mellékszereplő gárdára (Zooey Deschanel, Emily Mortimer, Elizabeth Banks, Rashida Jones, Steve Coogan!!!!) csak egy-egy pillanat jut, hisz ha mindenkit beizzítottak volna, ez egy hatalmas film lehetne. Így csak egy kicsit jó, kicsit vicces, kicsit semmilyen darab lett a vége. 6/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=1yvn8a16B9Q
A megálló - Fruitvale Station (2013)
Ezt a filmet a legutóbbi díjszezon Beasts Of The Southern Wild-jának szánták, aztán nem lett a dologból semmi - nem véletlenül. A 2008-as rendőri túlkapás esetét (melyben ok nélkül megöltek egy feketét) Ryan Coogler a legcikibb drámaisággal tálalja: a film tetemes részét egy Oscar nevű, lecsúszott sráccal töltjük, az ő egy napját követjük végig, s ezalatt megjárjuk a létező összes klisét, az egyetlen boldog pillanat hiper-lassításától kezdve, az óceánnál való elmélkedésen át, egészen addig, hogy valójában szilveszter van, az újrakezdés napja. Szájbarágás ez a javából, s ez alapján a Friutvale-nek abban a másik Packban lenne a helye. Ám el kell ismerni, hogy az utolsó 10-15 perc, amikor végre történik is valami, azt Coogler nagyon eltalálta: mesterien építi fel a tragédiát, a feszültséget szinte harapni lehet, a fordulópont pedig a maga nyersességével egészen húsba vágó. Filmünk ebben az időszakban nagyon, de nagyon jó, és ezért érdemes végigülni - kár, hogy a zárásra ismét visszakerülünk az áldráma földjére. 6,5/10.
