Néha pont az egyszerű a jó.
Az ifjú Thomas egy liftben ébred, ami egy tisztásra visz, amit kábé harminc srác nyikorgó közössége lak, és amit egy rohadt nagy fal vesz körül, ami mögött pedig egy áthatolhatatlan, rémségekkel teli labirintus van. Igen, innen ki kell jutni.
"I can't let you leave"
Hiába szedett össze a Harry Potter, a Hunger Games és a tvájlájt egy kamionkonvojnyi suskát, a statisztikák azt mutatják, hogy húsz Young Adult könyvadaptációból (mert a fentiek hatására ezek jól megszaporodtak) jó esetben kettőnek jön be az anyagi siker - a minőség részéről pedig még rosszabbak a mutatók. Most végre valahára jött valami, aminek az előbbi már tutira összejött (és így azon kevés YA filmek közé került, amikhez folytatást rendeltek), és őszintén szólva, az utóbbival sincsenek komoly problémák. Bizony, a goldingi, vernei és B-horror alapokon nyugvó Maze Runner több, mint vállalható alkotás lett: az alapötlet jó, a megvalósítás szintén, az izgalom és a szinte önálló karakterként kezelendő (mellesleg pedig k*rvajó) labirintus generálta feszültség és akció remekül működik, a tinifiúk bagázsa is rendben van, ciki párbeszédek és égbekiáltó baromságok nincsenek, és ami a legfontosabb, hogy bár további részekre van kihegyezve, önálló filmként is megállja a helyét. Jó, persze, ugyanakkor kissé suta és felületes is, a nagy, mögöttes rejtély is lehetne jobb, illetve a sztori se bír eredeti elemekkel, de nem is ez a cél. Ez az akció-kaland nem akar nagyot mondani vagy mélyebb gondolkodásra bírni, csupán szórakoztatni - azt pedig baromi jól csinálja. 7,5/10.
