A siker igazi útja.
Andrew (Miles Teller) bekerül az ország legjobb zeneiskolájába, azon belül is a jazz szakra. Dobos akar lenni, méghozzá nagy dobos, és szerinte ez menni fog. Aztán kifogja a szakma legkeményebb tanárát (J.K. Simmons), aki mindent, de mindent porig rombol benne.
"Clean the blood off my drum set"
Elérni az álmaidat nem egy könnyű dolog - sőt, hajszolni őket talán még önző is. A célig vezető út hosszú és rögös, és senki se garantálja, hogy sikerülni fog a megtétele. Ez egy totális vakrepülés, és a magadba vetett hit (na meg egy hatalmas ego) az egyetlen, amivel végigcsinálhatod. De ha egyszer sikerül... hát, az valószínűleg a világ legjobb érzése. Andrew Neiman álma az, hogy dobosként a legnagyobb jazz zenészek közé kerüljön. És ezért vért fog hugyozni, mert máshogy nem megy.
A mindössze harminc éves, első nagyjátékfilmes Damine Chazelle nem szépíti ezt az utat. Az a pofátlanul mesteri pokoljárás, amit a Whiplash ifjú muzsikusa átél, sokkoló, húsbavágó, sőt, mondjuk ki: embertelen, de ehhez ez kell. Egy ilyen küldetésbe, magánmisszióba nem fér bele semmi más, csak maga az ügy. Se normális élet, se kapcsolatok, se örömök - esetünkben még a zene szeretete is parkolópályára húzódik, hiszen minden ilyen folyamatban van egy pont, mikor a cél ellened fordul, és te már gyűlölöd az egészet. Chazelle ennek minden állomását, apró rezdülését közvetíti, olyan lehengerlő stílussal és erővel, hogy műve szabályosan felfal téged, és neked még ellenkezni sincs erőd. A Whiplash egy gyönyörű szörnyeteg, ami senkit és semmit se kímél, legyen az vásznon innen vagy túl - csak apró reménysugarat kínál, hogy ennek a háborúnak talán jó vége lesz.
Mert filmünk (az aktuális díjszezon több nagykutyájához hasonlóan) egy elmeháború, ami az álmokon is túlmutatva az elismerésért zajlik. Tanár és tanítvány brutális harca ez, ami Miles Teller és J.K. Simmons elképesztő alakításainak hála valóban megtörténik, valóban kegyetlen, s ugyanúgy ott van pofonokban mint a tekintetekben. És aminek a végén megtörténik az, amire senki se számított, de mindenki remélt - a falak ledőlnek, a korlátok átszakadnak, és csak a mindent elsöprő szenvedély marad, amiből megszülteik a csoda. Hőseink ezt zenének hívják - mi Whiplashnek. 10/10.
