A fejlődés minimális. De legalább romlás nincs.
Tris (Shailene Woodely) és Tóbiás éppen menekül a balhéból, amit legutóbb okoztak, ám rá kell jönniük, hogy a futás nem megoldás - vissza kell térni a tett színhelyére, és befejezni az elkezdett puccsot Kate Winslet igazgatónő ellen. Közben egy frigyláda is előkerül, amiben ott rejlik a megoldás mindenre, és amit csak Tris tud kinyitni.
"Föntről minden olyan kicsinek látszik" - na ne bassz!
Egy évvel ezelőtt a Divergent című YA adaptáció eléggé harmatosan nyitotta meg saját szériáját: ötletei nem voltak megvetendők, tálalásuk azonban alsó-ovis szinten mozgott - ráadásul rohadt unalmas is volt, hiszen a 140 perc alatt alig történt valami. De ez tök mindegy, mert mivel a pénztáraknál jól teljesített, rögtön zöld utat kapott három folytatás, melyekből az első, az Insurgent már itt is van.
A helyzet az, hogy nem állunk sokkal jobban, mint legutóbb. A sci-fibe oltott sanyarú gimnáziumi élet (klikkesedés, identitáskeresés, túldramatizálás, gonosz és mindenható tanerő) továbbra is ezerrel pörög, ám elemei, illetve minden további mögöttes gondolata még jobban szájba van rágva, még jobban le vannak egyszerűsítve, hogy biztosan megértse minden egyes kölyök a nézőtéren, hogy a megbocsátás fontos, hogy a hülyékkel nem kell foglalkozni, és hogy az empátia egy nagyon szép dolog. Az egészet belengő banalitás továbbra is ki akarja húzni a gyufát, a dialógok még mindig fájóan minimálra faragottak, az előtérbe tolt érzelemvilág pedig tökéletesen rezonál a célközönséggel, hiszen 14 év alatt a látottak biztosan mély benyomást keltenek - afölött viszont nevetségesen suták. És igen, a YA filmek összes fellelhető kliséje is visszatér, és eszük ágában sincs eltűnni vagy legalább kicsit megváltozni.
Ugyanakkor még mindig nem lehet haragudni erre a szériára: primitív, buta és naiv, viszont amit mondani akar, abban nincs semmi kivetnivaló - és mint tudjuk, a szándék a lényeg. Ráadásul az első rész végtelen piszmogását egy rakat (néhol igen fasza) akció váltja, a tempó pedig felér egy gyorsvonattal is a tavalyihoz képest. Az Insurgent egyetlen igazi bűne végül csak annyi, hogy Shailene Woodley-ból és Kate Winsletből átlagos, vagyis inkább semmilyen alakításokat vált ki - egyéb negatívumai vállrándítósan megbocsáthatóak. Csak ismételni tudom egy évvel ezelőtti önmagamat: rosszabbul is járhattunk volna. 5,5/10.
