Újabb példa arra, hogy a jó humor életmentő lehet.
Kay (Meryl Streep) és Arnold (Tommy Lee Jones) már harminc éve házasok - és hát kapcsolatuk érzelmi része már rég kifújt. Kay azonban nem hagyja annyiban a dolgot: befizeti magát és morgó medve férjét egy intenzív házassági tanácsadó tanfolyamra, hátha így újra egymásra találnak...
"- Örülök, hogy eljöttek.
- Maga az egyetlen" - Jones zseniális.
Meryl Streep és Tommy Lee Jones vissza akarja hozni a szexe tüzet a befásult házasságukba. "Tuti téma! Gyorsan írunk is hozzá pár poént, és mehet is a mozikba" - gondolhatták a fejesek annak idején, ami alapból még nem baj. A baj az, hogy ennél tovább nem is jutott senki. A Hope Spring kizárólag akkor működik, ha humorról van szó, legyen az verbális vagy fizikális. Filmünk ilyenkor veszett jó, tényleg nagyokat lehet röhögni (főleg Tommy Lee Jones-on, aki szabályosan lenyúlj a bulit) - csak hát nem kizárólag ebből áll se az élet, se forgatókönyv. Két nevetés-széria között érződik igazán, hogy az alap konfliktus, illetve a végkifejlet kiötlése mellett senki se foglalkozott a dologgal. A dráma akadozik, karaktereink jelleme szalvétára íródott (szegény Meryl Streep nem is tud mit kezdeni ezzel a semmilyen nővel), és így egy ponton hiteltelen lesz az egész. Persze nincs akkora nagy baj, egy kis esti szórakozásnak kiváló a darab, sőt, előbb magasztalt humora által még kicsit az átlag fölé is emelkedik - de semmi több. 6,5/10. Viszont hogy erre a semmi szerepre Steve Carell-t minek kellett leszerződtetni, azt nem tudom - ha egyáltalán nem lenne ott, akkor se lenne kevésbé emlékezetes.
