Inkább tedd be akár harmadjára is a Due Date-et.
Sandy (Jason Bateman) egy nap arra ébred, hogy valaki magáévá tette a bankkártyáit, és az ő nevében szórja az ő pénzét: magyarul ellopták a személyazonosságát. Hősünk nekiindul, hogy lefülelje a mestertolvajt (Melissa McCarthy), és behajtsa a tartozást...
Esküszöm, egy mondatra se emlékszem, pedig egy órája láttam...
Seth Gordon (Horrible Bosses) új filmje egy már ezerszer ellőtt sablont játszik el ezeregyedjére: két, elsőre ellenséges figura egy hosszú út során összebarátkozik. Persze alapjáraton nincs ezzel baj, rengeteg olyan remekmű van, ami ismert alapokra építkezik, mert előállnak a témán belül valami újjal, csavarnak egyet az egészen, vagy csak simán pokoli jól oldják meg a dolgot. Nos, az Identity Thief baja, hogy a címében is hordozott alapfelvetésén (és annak bemutatásán) kívül a világon semmi újat nem kínál, és a szórakozás helyett inkább az jár az ember fejében, hogy már látta ezt a filmet. Ezen elkalandozások a mű másik, súlyosabb hibájából erednek, mégpedig abból, hogy nem vicces - legfeljebb elvétve megmosolyogtató -, sőt, unalmasan nem az, így a játékideje is hosszabbnak érződik a valóságnál. Ha ez nem volna elég, van egy harmadik bajunk is, ami nem más, mint Melissa McCarthy karaktere, aki azon túl, hogy nem vicces, baromi irritáló is (végig azon gondolkodtam, hogy egy 'Top10: Nők, akiket leütnék' listán hol szerepelne), megszerettető hadjárata pedig túl későn kezdődik ahhoz, hogy akár minimálisan meg lehessen kedvelni. Legalább fájni nem fáj a film, egyszer el lehet rajta bóbiskolni, és kábé három percig Amanda Peet-en is legeltethetjük a szemünket - de azért ez kevés egy filmhez. 3,5/10. Jason Bateman meg legalább egyszer megpróbálhatna humoros lenni.
