Van úgy, hogy az élet átveszi az irányítást.
Huszonegyedik évében Tim (Domhall Gleeson) megtudja apjától (Bill Nighy) családjuk féltve őrzött titkát: a férfi tagok tudnak utazni az időben. Hősünk ezt a legalapvetőbb dologra használja: megpróbál becsajozni, és boldogan élni.
"Letérdeltél?"
Richard Curtis, a romkom és az angol humor koronázatlan királya már letett az asztalra két 100%-os, ultimate-masterpiece-t (a Love Actually és a Boat That Rocked képében), így mindenki lélegzetvisszafojtva várta, hogy mit csinál legközelebb. Az időutazás képességét becsajozásra használó aranyszívű, ám szerencsétlenke srác története már messziről telitalálatnak hangzott, és Curtis a saját stílusában ki is hozza az anyagból a legtöbbet - szívmelengető románc, fetrengős poénok, emberség mindenek felett. Az About Time kifogástalanul gurul a cél felé, hogy beteljesítse a mesterhármas kifejezést... ám akkor történik valami. Az életben és a filmen egyaránt.
Nem szoktam az alkotók magánéletét kiteregetni, de esetünkben el se lehetne fedni a valóság és fikció közötti összefüggéseket. Sajnálatos módon Curtis a forgatókönyv írása közben vesztette el szüleit, és egy ekkora tragédia természetesen kihat az élet minden területére, így új műve akkor még formálódó történetére is. Filmünk első felét is eléggé körbelenget az életről való elmélkedés, ami jól is szolgálta az összképet, remek kis pluszt adva a dologhoz - ám félidőtől már az egész pálya az övé. Curtis mindent a már megszokott témái (kapcsolatok, család, szeretet) köré épített filozófálgatásnak vet alá - és mikor azt mondom, mindent, akkor például az időugrások logikája mellett beleértem magát a cselekményt is. Az About Time egy ponton behúzza a kéziféket, tettek helyett elkezd merengeni, majd szépen lassan egy langyos állóvízzé redukálódik, és egyre nagyobb lépéseket tesz a rossz értelembe vett, totális szentimentalizmus felé. Megértem, de nagyon sajnálom.
Szerencsére még így se közelíti meg még távolról se a "nem jó" fogalmát, és persze a vitathatatlanul zseniális első felvonás is rendesen megteszi a magáét, de attól még azt kell mondanom, hogy egy elszalasztott lehetőséggel állunk szemben. Curtis nemrég nyilatkozta, hogy ezután nem kíván több filmet rendezni - én szurkolok, hogy meggondolja magát, és bevállaljon legalább még egy darabot, hiszen jobb lenne úgy búcsúzni tőle, hogy a régi, nem pedig a túlcsordult szeretettől kissé megvakult formáját hozza. 7/10.
