Láttál te már olyat, hogy egy film címét a stúdiólogóra írják ki?

Mikor urukat megölik, annak szamurájai számkivettek lesznek, és onnantól nem nyugszanak, amíg bosszút nem állnak. Hát, ez a szitu, plusz van Keanu Reeves is.

"Aki ismeri a 47 ronin történetét, ismeri egész Japán történetét" - hát, ha ezen a filmen múlna, szart se tudnék Japánról.

Ha a Universalnál valamit évekig tologatnak pótforgatások, újravágások, büdzsébővítések meg hasonlók miatt, annak általában nem lesz jó vége, se a minőséget, se az anyagiakat tekintve - gondoljunk csak vissza szerencsétlen Wolfmanre. Nos, a 47 Ronin is átesett mindezeken, és bár kasszáknál való szerepléséről még nincs hír, az bizonyosan kijelenthető, hogy a sok fáradozásból pocsék film született. 

Pedig nem kellene feltétlenül annak lennie. Például: az alapsztori, meg úgy általában a japán mondavilág nem szorul rá arra, hogy fantasy elemekkel (szörnyek, orkok, szellemek, boszik satöbbi) dúsítsák, itteni használatuk mégis eléggé pofásra, sőt, megkockáztatom, hogy érdekesre sikerült - és ez kijelenthető filmünk látványvilágának egészére is. Valamint az adott sztori levezetése bár fapados, de hollywoodi mércével mérve tisztességes, végkifejlete pedig kifejezetten dicséretre méltó.

Szóval lehetne ebből egy jó kis átlagos, vagy egy picivel a feletti blockbuster, ám a gyakorlatilag teljesen újonc Carl Rinsch rendező és a stúdió úgy vágják haza az egészet, ahogy kell. Filmünk leggázosabb pontjait felsorolni is nehéz lenne, így álljanak itt csak a legfontosabbak, mint mondjuk a halálos unalom, ami egy városért vívott csatát teljesen unevent-é varázsol, vagy a címszereplő csapat tökéletes mellőzése, illetve az, hogy Keanu rohadtul nem főszereplő, max egy ötmondatos eszköz, akit ha kivennék a képletből, nem változna semmi. Persze a szokásos versenyzők is felvonulnak, mint a fülvájó dialógok, az összecsapottság-érzet, vagy egyszerűen csak az, hogy mi, nézők teljesen hülyének vagyunk nézve (ha van egy két szemszínű, gyanús róka, akit láttunk boszivá alakulni, akkor három perc múlva tényleg vissza kell vágni flashbackként a rókára, mikor egyik szereplőnk találkozik az említett boszival, és gyanút fog szemei színétől?). Átgondolatlan, szenvedő, és hihetetlenül buta alkotás lett tehát a 47 Ronin, aminek bár vannak megvalósításbeli erényei és fasza akciójelenetei, de ez édeskevés. Ha japán lennék, tuti kikérném magamnak. 3,5/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=j8cKdDkkIYY

valamint muszáj megemlítenem a két kedvenc hülyeségemet: egyrészt azt, hogy egy elátkozott egyént vagy fél óráig magára hagynak, és senki nem zavartatja magát ettől, másrészt pedig ezt a csávót, aki külön posztert kapott, pedig halál komolyan csak tíz másodpercet szerepel a filmben.