Hölgyeim és uraim, kedves olvasók, íme: az év eddigi legjobb filmje! Bizony, nem csalás, nem ámítás, a Rockhajó az..... hát az nagyon! Igazából szó nincs arra, hogy mennyire jó.
A 60-as években működik egy angol kalózrádió, ami egy hajón székel, és éjjel nappal rockot játszik. És ez isteni! És mindenki imádja. Csak a fejesek ott a parlamentben, na ők nem csípik ezt a barbár zajongást, így be akarják szüntetni a Radio Rock-ot. Na, azt próbálják meg! És ennyi a sztori. Azaz hogy egyáltalán nem, ennél jóval több, de nem mondok több konkrétumot, mert úgy lesz jó megnézni.
- Öhm...jóarc... Sok barátja van...köpenyben jár...szakállas...
- Jézus?
Ez a film annyira adja a feelinget, hogy az első fél óra után úgy éreztem, hogy én tuti rossz korba születtem, mert én is egy ilyen hajón akarok lenni a régi szép időkben (mondjuk mikor Görénnyel kint laktunk angliában Joe bácsinál, az is hasonló volt). Azok a zenék, és azok az arcok (meg csajok)...! Azannya! Meg azok a nevek! The Count, Midnight Mark, és többet nem is mondok. Egy rakat DJ egy hajón, egy hatalmas baráti társaság, akik egész nap csak hülyülnek és a rock'n'roll-t nyomják, hát mondd, Te nem vágyódsz egy ilyenbe? Aham, látom hogy rázod a fejed, de nem hiszek neked.
Richard Curtis író-rendező ezt nagyon odatette. Hibátlan, nem túlzás, hibátlan forgatókönyv, tökéletes egyensúly a poénok és az érzelmek között, rengeteg kis és nagy vicces sztori egymás után, eszméletlen párbeszédek, elsőrangú atmoszféra teremtés, és el se hiszed, hogy már 130 perce a moziban ülsz. Már a Love Actually is baromi jó volt Curtis-től, egyik nagy kedvencem az a film, de ez köröket ver rá.
Hát akkor a szereplők. Philip Seymour Hoffman mint a Count, igazi tengeri-rock-medve; Bill Nighy a hűvös és egyben nyugodt eleganciájával; Rhys Ifans az amcsi DJ isten aki hál' istennek egy pillanatig nem válik önmaga paródiájává, pedig könnyen megtehetné, de ehelyett ő lesz az egyik legjobb figura az egészben; Kenneth Branagh az, akit tényleg utálni lehet, a főfejes a minisztériumból, ennyire csak a nővért utáltad eddig a Száll a kakukk fészkéből vagy Umbridge prof-ot a HP 5-ből - de ennek ellenére is vicces tud lenni, hát ez hihetetlen; a fiatal srác és a többi hajólakó is egy-egy jelenség, de az igazi ász az Nick Frost, na, ő mindent visz! A Marianne nevű csaj számát pedig szerezze meg nekem valaki pls!
Hát igen, szerettem ezt a filmet, még párszor biztosan megnézem moziban, és addig is nyomom a rock-ot! Azt az egyet sajnálom, hogy a sok remek dal közt egy Beatles sem volt, de annyi baj legyen. Ez a film (mint a Love Actually is) mindenféle helyzetre tökéletes, randifilm, vagy kis családi mozizás (a gyereket azért hagyd otthon), vagy sörözés után a haverokkal, egyszerűen mindegy, ez a film A FILM, mint mondtam, szavak nincsenek rá, nem is írok többet. 10/10
