Utazás sokak koponyáján belül - avagy a nolan-i sötétség elszabadul.
Cobb (Leonardo DiCaprio) egy szuper kém/tolvaj: ki tudja szedni emberek fejéből az ötleteket és titkokat, miközben azok alszanak. Egy nap aztán kap egy különleges feladatot. Most nem ellopnia kell, hanem belopnia - ez az incepció. A folyamat ezerszer bonyolultabb, mint az eddig megszokott, így Cobb összegyűjti a világ legjobbjait a bizniszben, hogy együtt hajtsák végre a lehetetlennek tűnő melót...
"Nem szeretem ezt a szőnyeget"
Hol is kéne ezt az irományt kezdeni? Talán először beszéljünk az Inception műfajáról, mint alap. Hát az több is van, ugyanakkor meg egy se. Dráma-thriller-scifi, talán így lehetne definiálni, de ez távol van a valóságtól. Az Inception a felszínen egy bankrablós film, a mélyben pedig... Hát ez az. Mert az imént említett hármas a körítésre vonatkozik, belül pedig valami egészen érdekes és új lappang. Valami, amit eddig nem nagyon láttál. De senki ne várjon valami derűsen újszerűre - az film az agyad legkomorabb zugaiba visz.
Nézzük, hogy mit csinál méltán magasztalt rendezőnk. Az az előzetes teória, miszerint Nolan felrúgja eddigi szabályait (amik bővebben itt olvashatóak), teljesen elbukott. Nolan újraértelmez, átalakít, eltorzít, de mindent megtart magából. Bár ez mondhatni, nem derül ki egyből. Nolan (aki maga írta a forgatókönyvet is, valamint az egész ötlet tőle származik) egyébként a tőle megszokott mestermű-szinten bonyolítja filmjét, mindenre odafigyelve, semmit sem elhanyagolva. Az Inception egy tökéletes terv hibátlan végigvitele - annak ellenére, hogy simán van olyan nehéz, mint az incepció. Igen, ez a film nem éppen befogadó barát, de azért nem kell félni tőle. Néha kicsit túl soknak tűnik, néha elnehezül a fejed, de nem az unalomtól, hanem a rádzúdított infótól. Mondjuk ez is csak a film elejére jellemző, ami ügyes húzás. Nolan először felkészíti a nézőt, mindent elmagyaráz, mi hogy működik, meg ilyesmi, aztán zutty, bele a mélyvízbe. Ezt úgy képzeld el, hogy amit te "film-közepi-akciónak" hiszel, az már a főműsor, hiszen kitart a film végéig - ez úgy másfél óra a filmből.
Sokan hasonlítják az Inception-t a Mátrix-hoz, de ez nagyon, de nagyon alaptalan. Max annyi, hogy tudat-tudat, és ennyi, de hát ez azért marha kevés. Ez persze egyik film értékéből se von le, csak arról van szó, hogy halovány a közös kiindulóponton kívül teljesen más utakat járnak be. Mint az elején arról szó volt, az Inception valódi műfaját nemigen lehet megmondani, sőt, szerintem nincs is, vagy csak ezután találják majd ki. Vagy annyira egyedi az egész, hogy inkább nem. Nolan-t teljesen hidegen hagyja minden műfaji és úgy általában filmes szabály - neki már szűk ez a tér. Ezt mind Ellen Page szájába is adja (itt a mese, hurrá!), aki azon elmélkedik hangosan, hogy miként lehetne átszabni a fizikai korlátokat. A film elején ezzel a néző fel van készítve rá, hogy itt most valami nagyon más lesz. És tényleg az.
Ehhez a máshoz, ehhez az újhoz pedig csúcskategóriás kiegészítők szolgálnak. Mindenek előtt a nagyon összeszedett szereplő gárda. DiCaprio-tól Cotillard-ig mindeki úgy baromi jó, ahogy van, kész. Hans Zimmer zenéje már kapott itt dícséretet, de kérdés volt, hogy fog majd működni ez képekkel. Hát nagyon, de ezen azt hiszem nem lepődtünk meg. A CG eszméletlen nagy, én azóta is agyalok azon, hogyan csinálták az antigravitációs-folyosós részt.
De ami mindent visz, az az ötlet. Azon belül kisebb ötletek egész tárháza, amik funkciókban és látványban egyaránt félelmetesen jók, olyan áll-leesősek. Most találj már ki egy olyat, mint az "álom-lift". Komolyan, egyik ámultaból a másikban estem, mert ezek hullámokban jönnek, és annyian vannak, hogy bőven kitartanak a film végéig. Egyszerűen fantasztikus.
És akkor a Mátrix után tizenegy évvel megint előkerülhet az álom-valóság téma. Kíváncsi vagyok, hogy ebből a filmből lesz-e olyan nagy felhajtás ezen a téren, mint a zöld kódok esetében. Mondjuk az Inception ezt megérdemelné. És nem csak ezt. Mindent.
Egyszerűen én még mindig nem hiszem el, hogy létezik egy ilyen film. Egy ilyen magasfokú kreativitással megáldott mű, amiben minden centire pontosan működik, és ha néha úgy érzed, hogy csikorog, utólag rájössz, hogy nem. Amiben ilyen alakítások és fordulatok vannak, ami ilyen új személettel képes hozzányúlni az emberi agyhoz, az álmokhoz, a sci-fi műfajhoz és a filmkészítéshez. Hogy még vannak emberek, akik tudnak igazán nagyot alkotni egy olyan korban, amikor azt hiszed, hogy már mindent láttál. És mihelyt elsötétül a kép, nem tudsz mást, tapsolsz a nézőtéren. Mert át lettél verve, és jó, ha egy film ki tud fogni rajtad, és hülyét csinál belőled - aztán megkérdezi tőled: szerinted most hülyét csináltam belőled?
Az Inception egyértelműen a mai filmművészet egyik csúcsát képezi - és tele van élő dolgokkal és díszlettel, nem computer az egész. Nolan bebizonyította azt, amire már igazán rájöhetne a hollywood-i jónép: nem a trükköktől lesz forradalmi egy film. Hanem az ötlettől. Persze, trükk az kell, mindig is kelleni fog, de az csak egy eszköz a megvalósításra. Ezt egy bő évtizede a Wachowski-k is kimondták, úgy tűnik, eljött az idő, hogy újra kimondja valaki. Hát igen, bármennyire is különbözőek, a Mátrix és az Inception nem ússza meg az összevetést.
De hát miről is beszélek még? Nem derült még ki? Ez egy mestermű. A csúcs, a nemtom mi. Nem tudok fokozást a "zseniálisan-k*rvajóra". Akcióba csomagolt filozófiai beszélgetés az emberről, a lélekről, a szellemről, a vágyról - az álomról. Az Inception rabul ejt, és nem ereszt. Napokig, talán hetekig is. Ilyen a jó film. Hiába is gondolkoztam, kerestem azt a pár negatívumot, hiába akartam csak tizest adni, de hát nem megy. Ez egy 11/10. Nolan megcsinálta. És miután még nem láttam ilyet, meg kell néznem újra. És újra. És újra... Aztán majd találkozunk a váróban.
