A film előhíre igaz: valóban jobb az átlag romantikus vígjátéknál. Bár nem sokkal.
Erin (Drew Barrymore) és Garrett (Justin Long) egyszer csak összejönnek egy kocsmában, majd közös megegyezés alapján "nem komoly" kapcsolatba kezdenek - ugyanis a nő hamarosan jóóó messzire költözik. De addig is jól elvannak, sőt, már túl jól. Így mikor eljön az utazás napja, rájönnek, hogy ez biza komolyra fordult. Mivel a költözés nem lefújható, elhatározzák, hogy távkapcsolatban lesznek, hiszen úgyis annyian csinálják ezt. Ám ez sokkal nehezebb, mint azt ők gondolták.
"Lehet akár Tom Cruise-os vécépapírunk is"
A Going The Distance nagyon erősen indít. Jó poénok, szituk, még a karakterek is rendben vannak, egyszereűen repül a film, tele van energiával... aztán ezt a lendületét szépen lassan elveszíti, mígnem teljesen kipurcan (tisztára mint a kapcsolatok). A bő másfél óra leginkább két és félnek érződik, tetőpontnak is híjján vagyunk - olyan, mintha egy sorozat lenne, amiből most a maraton verziót néznénk. Persze ez nem olyan rossz, mint amilyennek hangzik: túl nagy baj nincs a filmmel, el lehet rajta szórakozni. Csak olyan szépen indult.
Viszont mikor már láttam, hogy ez is csak egy a sok közül, a film hirtelen válaszút elé érkezik. Jobbra vagy balra menjen? Ha jobbra megy, akkor nem lesz happy end, viszont sokkal életszerűbb lesz, és akár a Summer kistestvérévé is válhat, illetve műfaja középosztályáról egyenesen az élvonalba röpülhet. Ha balra megy, akkor irány a feledés, a videotéka alja, majd a szombat esti műsorsáv - nem lesz több egy egyszeri 'elmegy' szórakozásnál. Annyira, de annyira szurkoltam, hogy jobbra menjen, hogy azt el nem tudom mondani. Ki találja ki, hogy végül merre ment? Megsúgom: balra.
Még szerencse, hogy az első fele tényleg szuper, a jó poénok meg még a végéig is kitartanak (hála Garrett haverjainak). Jobb az átlagnál, ez igaz - de ettől még nem az igazi. 6/10. Kár az elszalasztott lehetőségért.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=gru73jHSAI8
És pacsi a készítőknek a főcím ill. átvezető animációkért!