A tizenkettedik MoziPackban a lehetőségekről beszélünk egy kicsit, illetve azok ki-, és ki nem használásról.
Önkívület - Self/less (2015)
Tarsem Singh, a tizenöt éve a Cellel befutott, vizualitásáról híres indiai rendező egy sor, megkérdőjelezhető minőségű film után idén visszatért ahhoz a témakörhöz, ahonnan anno indult, s amiből eddig a legtöbbet tudta kihozni: az emberi pszichéhez. Új munkája, a Self/less, melyben a haldokló Ben Kingsley a hosszabb élet reményében átrakatja elméjét Ryan Reynolds üres testébe, minden hülyeségbe hajó elszálltsága ellenére ígéretes ötlet, ami rengeteg lehetőséget hordoz magában. A jó öreg Tarsem eleinte el is kapja a fonalat, és én vagyok a legjobban meglepve azon, hogy jó az, amit látok - mind a tartalom, mind a megvalósítás gond nélkül felkelti a figyelmet, és visz magával. Kár, hogy a futam felénél elfogy a benzin, a kreativitás és az ambíció, s végül egy baromságokkal teli, szabvány akciófilmnél kötünk ki, ami csak minimálisan érdekesebb a társainál. Ha valami, hát a Self/less igazán megérdemelne egy esélyt egy új életre, mert bár így is egy abszolút nézhető darab, de csak kapargatja a saját felszínét - pedig lenne mit kiásni. 6/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=96Itg4gjtts
Valami követ - It Follows (2014)
Nincs annál ijesztőbb, amit képtelenek vagyunk felfogni vagy megérteni. Egyszerű igazság, ám a horror, az a zsáner, aminek hivatása a frászhozás, ezt csak nagy ritkán ismeri fel. Ilyen-olyan szörnyek, szellemek, démonok vagy darabolós gyilkosok járnak mindenhol, és működnek is, egészen addig, míg az alkotók nem próbálnak meg görcsösen valami lényükre vonatkozó magyarázattal előállni. Hál' Istennek David Robert Mitchell és az It Follows a kivételt képezik, ami erősíti a szabályt - mert eszük ágában sincs választ adni arra, hogy mi és miért követ gyilkos szándékkal egy tinilányt, aki egy alkalmi kufirc révén kapja nyakába ezt az áldást. Persze van néhány szabály, de a lényeg végig rejtve marad, ennek következménye pedig az állandó, őrjítő bizonytalanság, az elképesztő feszültség és a terroral kokettáló félelem. Műfaja utóbbi bő tíz évének egyik legjobbja az It Follows, ami hibátlanul használja ki lehetőségeit, ráadásul jólesően klasszikus stílussal teszi mindezt. 8,5/10.
De azért az szomorú, hogy eseményszámba megy egy olyan horrort látni, amin csak akkor nevetsz, amikor szándékos poén üti fel a fejét.
