HELSINGBLOG

Elérkeztünk a századik (bizony!) Trailer Pack-hoz, és ez alkalomból valami különlegességgel készültem. A teljesség igénye nélkül összeszedtem azokat az előzeteseket... hát, valahol a kedvencek, valahol csak fontosak, mindenesetre elmondható, hogy "érettebb" életem legtöbb szakaszából van itt valaki. Szóval ez most ilyen személyes összeállítás, bő tíz év távlatából, úgy tessék nézni.

The Matrix Revolutinos

Emlékszem, éppen a Media Markt-ban vártam arra, hogy végre kihozzák a raktárból a Reloaded DVD-ket, mikor felfedeztem, hogy a tévéken (az összesen) valami, számomra ismeretlen Mátrix anyag pörög. Akkor szembesültem először a harmadik rész előzetesével, és ha tízszer nem álltam végig (looper-mód) szinte nyáladzva, akkor egyszer se - pedig még hangja se volt. https://www.youtube.com/watch?v=NhoaoTZJSX4

I Am Legend

Will Smith egyszemélyes drámáját lehet szeretni vagy utálni, de az tény, hogy a valaha volt egyik legjobb trailer-el ez a film büszkélkedik. Zseniális szerkezet, pöpec hangulat, és olyan zeneválasztás (Massive Attack + Clint Mansell), hogy beszar-behugy. Állítom, hogy a mai napig is csak egy olyan előzetes van, ami überelni tudná ezt. https://www.youtube.com/watch?v=G2q71r5-K_g

The Lovely Bones

Peter Jackson #1: 2009 nyarán robbant be a semmiből Susie Salmon halálának első videója, és annak ellenére, hogy akkor még csak 480-ban lehetett élvezni az iTunes-on, lehengerlő élmény volt. Ritkán érzékenyülök el előzetesen úgy igazán, de ez összehozta - hála a Cocteau Twins-nek. https://www.youtube.com/watch?v=jvWXV-c2hWo

The Lord Of The Rings: The Two Towers

Peter Jackson #2: Az első rész után mindenki lélegzetvisszafojtva várta a Gyűrűk Ura folytatását - de mikor ez a két és fél perc feltűnt a mozikban, hirtelen duplájára nőtt a hátralevő idő. Hidegrázósan fasza videó ez, a Requiem zenéje pedig azóta se életképes máshol. https://www.youtube.com/watch?v=2dlRvAjU_RI

Spider-Man 3

Tíz (TÍZ!!!) hónappal a premier előtt, 2006 egyik hosszú nyári napján jött elő a Sony ezzel a darabbal. Az addigi Pókemberek (akkori fejjel) istenjók voltak, Venom pedig minden képregényes örök kedvence, így már csak megszellőztetése is orgazmust okozott. Bár a film végül egy borz alom lett, eme több, mint remek trailer erényeit elvitatni nem lehet - ráadásul ő segített át a matek-pótvizsgára való felkészülésen és terroron. https://www.youtube.com/watch?v=1bzqHbTD64w

Star Wars Episode III

A klónok után eltemettem magamban a Star Wars-ot, és hiába volt a harmadik teaser-ében Darth Vader, még az se tudott visszacsábítani. De, ez... na, ez az előzetes megtette a lehetetlent, és a premierig újra a messzi-messzi rajongójává alakított engem. Emlékszem, mennyit szenvedtem azzal, hogy kiírjam videó CD-re, annak érdekében hogy "nagy" tévén is nézhessem. https://www.youtube.com/watch?v=g1fdPBpV6Co

Pirates Of The Caribbean - At World's End

Egészen márciusig kellett várni egy olyan film előzetesére, ami májusban került a mozikba, és aminek előzménye igencsak elégedettséggel töltött el. Megérte várni: az addigi (és azóta is) semmilyen karibi videók mellé végre összehoztak egy igazán fasza trailert. A napi háromszori megnézés kötelező volt, 1:55-höz pedig többször is vissza kellett tekerni. https://www.youtube.com/watch?v=PetrAmq9fcw

The Dark Knight Trilogy

Bár ez nem nevezhető igazi előzetesnek, mégse hagyhatom ki ezt a mesterművet, mely hibátlanul keverte össze Chris Nolan Batman trilógiájának részeit. Méghozzá olyan jól, hogy amint megjelent, onnantól már nem is a Rises videóit, hanem ezt néztem a nagy 2012-es centivágás közben. A legjobb rész 0:01 és 5:38 között van. https://www.youtube.com/watch?v=1T__uN5xmC0

The Secret Life Of Walter Mitty

Tudom, hogy már kezd Mitty-csömörötök lenni tőlem, de hát egy ilyen összegzésből nem hagyhatom ki az I Am Legend óta készült legjobb darabot. Eleget nyáladztam erről a 2013-as leltárban (amit meg is nyert saját kategóriájában), úgyhogy inkább befogom, és csak élvezzük: https://www.youtube.com/watch?v=kGWO2w0H2V8

Watchmen

Egy ideje már mentek a hírek, hogy Zack Snyder megfilmesíti a képregények itthon teljesen ismeretlen királyát, de 2008 júliusáig ez nem is volt olyan érdekes. Na de onnantól... Amint kijött ez a trailer, mindenki Watchmen rajongó lett (én is), függetlenül attól, hogy tudta-e, miről van szó. Mindenesetre ha ez a videó nem ilyen... hmm... ultrakirályságos, lehet, hogy el se jutok a máig is egyik kedvenc könyvem elolvasásáig. Szóval köszönöm. https://www.youtube.com/watch?v=Dc2EgLp_nyg

Illetve őket is nagyon szerettem még: Inception; V For Vendetta; Transformers; The Social Network; Wall-E; Spider-Man 2; Constantine; The Girl With The Dargon Tattoo; 2012; Terminator Salvation; King Kong; Green With Envy

Dicséretes, hogy a Marvel most már legalább őszinte: a Guardians Of The Galaxy esetében (Tony Stark és Thor tavalyi kalandjaival ellentétben) meg se próbálják titkolni, hogy gőzerővel dolgoznak önmaguk parodizálásán. Az intergalaktikus szupercsapat bemutatkozó videója kapcsán először a "borzalmas" jelző ugrott be: idióta poénok, zéró hősi feeling, és még az Eifel 65-ot is alulmúló zene. És nem hittem volna, hogy valaha is ilyet mondok, de még Joh C. Reilly is irritál. https://www.youtube.com/watch?v=b3isCLVghoI

A Guardians Of The Galaxy augusztusban érkezik. Nagyon remélem, hogy majd szívhatom vissza mindazt, amit fentebb írtam.

Mi van akkor, ha megölsz egy filmet?

Marky Mark és a funky fiúk éppen felderítést végeznek afgán területen, ám közben iszonyat balszerencse éri őket. Hiába oldják meg emberségesen az azzal járó morális problémát, belekerülnek a földi pokolba, vagyis egy tűzharcba, amit kábé száz tálib ellen vívnak ők négyen...

"Ne csámcsogj bele a mikrofonba"

Hiába az aktualitása, illetve képviselőinek igen magas száma, a jó közel-keleti háborús film ritka, mint a fehér holló. Kathryn Bigelow-on kívül szinte senki se tud mit kezdeni ezzel a területtel: a végeredmények általában baromi unalmasak és üresek, ugyanakkor még fontoskodásuk is halálra fárasztja az embert - nem csoda, hogy a pénztáraknál való bukás kéz a kézben járt velük. Erre, jóval a "divathullám" után jön Peter Berg, és rácáfol előző mondatom minden pontjára.

Berg (akit filmográfiája alapján jogosan gondolnánk egy maximum középszerű iparosnak) ugyanis két oldalról támad. Egyrészt lepakol az asztalra egy székbe szegező, és vászonra nyitott szájjal meredő akciómozit,.. nem is, inkább egy igazi háborút, kendőzetlenül, annak minden intenzitásával és brutalitásával. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani az élményt, mintha a Ryan közlegény partraszállását húznák el egy órára, csak sokkal feszesebben és durvábban. A Lone Survivor harcjelenetei... najó, kimondom: zseniálisak, erejük elképesztő, és rég nem tapasztalt, zsigeri moziélményt nyújtanak, amikor még a kóládért se mersz nyúlni. Egyszerűen elképesztőek ezek a szekvenciák, de valószínűleg fele ennyit se érnének, ha nem lenne ott a 'másrészt'. Mert másrészt rendezőnk egy igazi, remekül felépített drámával (és a tökéletes Walhberg-Kitsch-Foster-Hirsch bandával) is operál, aminek köszönhetően a poklot nem csak nézed, de fiúkkal együtt át is éled, és a szíved szakad meg, ahányszor csak keresztüllőnek valakit. Ez a kettősség tökéletes harmóniában dübörög együtt, ami lelket visz a vérfürdőbe, és ami az utóbbi évek (egyik) legjobb háborús "kalandjává" varázsolva ezt a filmet. Ráadásul Berg a végére még egyet csavar a dolgon, és akkor már nincs mit tenni: a Lone Survivor nyílegyenesen halad afelé, hogy az év eddigi legjobbja legyen.

Aztán a célegyenesben felrobban a motor.

Meg vagyok győződve arról, hogy a történelem során még egy film se nyalta így ki a saját seggét. Persze, az igaz történetek esetében illik archív felvételeket mutogatni a stáblista alatt, de Berg ezt fényéveken túl viszi a megengedett határon: olyan gigamega giccsé alakítja mindezt, hogy egy hányózacskót is mellékelni kellett volna a jegyhez. De még a komplett családi fotóalbum fellapozása se elég, még hülyének is néz engem, mint nézőt, és írásban is elmondja azt, hogy én most mit is láttam a két óra alatt, ha esetleg olyan idióta lennék, hogy nem fogtam volna fel. Ennyire még ember nem végzett ki egy filmet, komolyan mondom, láttam magam előtt, ahogy a maximum-közeli pontszám egyre csak fogyatkozik.

És az a baj, hogy ez az értékelhetetlenség nem csak arra jó, hogy felbassza az agyam, hanem arra is, hogy eloszlassa azt a rajongói ködöt, amit a film addig, teljesen jogosan kiharcolt magának. Akkor pedig eszembe jut, hogy itt bizony nem csak golyók, de durván banális mondatok is repkedtek, hogy sokszor igazából csak félkész karakterekért szorítottam, illetve hogy nem igaz, hogy a rengeteg zuhanás alatt senki se verte szét a koponyáját egy sziklán. Ha Berg a végén szépen csendben maradt volna, mindez elkerüli a figyelmemet, és egy csaknem hibátlan moziként könyvelem el ezt a művet, szóval tartozik önmagának egy taslival.

Mindezek ellenére a Lone Survivor-nak így baromi sok, hibáit messze-messze meghaladó erénye van, s fentebbi magasztalásom egyáltalán nem ok nélküli. A vége ugyan barbár módon el van barmolva, de addig tényleg egy iszonyat jó filmnek örülhetünk, ami saját műfajában tényleg az egyik legjobb. Csak nem kellett volna őt magát is fejbe lőni. 8,5/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=yoLFk4JK_RM

Pár órája felkerült a netre a következő Transformers videojáték (amiről eddig a világon senki nem tudott semmit) első előzetese, ami biza érdekes koncepciót ígér: nagyon úgy tűnik, hogy keveredni fog benne a film, és War For/ Fall Of Cybertron világa.

A 2010-ben berobbant War For Cybertron, illetve folytatása, a 2012-es Fall Of Cybertron a hardcore Transformeresek szerint pont azért volt jó, mert mert eltávolodott a mozifilmektől, és az alakváltók alapjául szolgáló G1 kontinuitást bővítette némi előzménnyel. Párszor fellebbent annak a lehetősége, hogy ezek a játékok igazából a Prime sorozattal is kapcsolatban állnak, de ez végül elhalt - lényeg a lényeg, a Cybertron széria a maga szintjén függetlennek, és nagyon menőnek számított saját brandjén belül.

Most viszont villámcsapásként jött egy videó, s vele együtt a hír, miszerint itt kavarás lesz, méghozzá a moziverzummal. A trailer alapján mindkét ágazat karakterei fellelhetőek lesznek az új játékban (aki mindkettőben szerepelt, az akkor kétszer is), és momentán a fene se tudja, hogy akkor most végül is mi lesz ebből. Idővel majd minden kiderül, addig viszont találgathatunk. Egy biztos: a project neve Rise Of The Dark Spark.

és akkor íme a szóban forgó anyag: https://www.youtube.com/watch?v=gikJS-7a5Vg

A Transformers: Age Of Extinction június végén kerül a mozikba.

Ezt baromi jól összerakták.

Emmet csak egy átlagos srác Lego világban, ám egy nap kiderül, hogy ő a kiválasztott, aki véget vet Lord Biznisz zsarnokságának. Ahhoz, hogy ezt véghez is vigye, jó sok segítségre lesz szüksége...

"SPACESHIP!!!"

Abban azt hiszem egyetérthetünk, hogy a Lego a világ legjobb (egyben legmegfizethetetlenebb) játéka. Illetve abban is, hogy filmet készíteni belőle eléggé izzasztó munka lehetett, már a történet kialakításától kezdve - hiszen a lehetőségek gyakorlatilag végtelenek, de valószínűleg egyik se állna meg a lábán. A Warner, Phil Lord és Christopher Miller így nem tett mást, mint az ebből következő leglogikusabb lépés mellett döntött: pakoljunk mindenkit össze, és akkor menni fog. Shrek után szabadon filmünk tehát nem egy, hanem A Lego Világban játszódik, ahol kalózok, cowboyok, Batman (BATMAN!) és más brand-es termékek vígan megélnek egymás mellett. Egy ilyen alapfelállás pedig annyi lehetőséget és kiaknázandó területet szolgáltat, hogy csak na.

Az alkotók nem restek, le is csapják szinte az összes, egyébként embertelen mennyiségű labdát, még a józan ész keretein kívül is, így fogadok, hogy hatodszori megnézés (mert lesz ilyen) után is tud majd új dolgokkal, meglepetésekkel előrukkolni eme mű. A Lego Movie (jó értelembe véve) totálisan őrült, verbális és vizuális poénjai egytől-egyig padlón fetrengősek, karaktereiből pedig az egyik legjobb animációs csapat áll össze, amit valaha láttam. Megvalósítására se tudok egyebet mondani, minthogy egyszerűen káprázatos: ez a stop motion és CG mix (jó kérdés, hogy hol a határ) egészen különleges élményt kínál, szemkápráztató akciókkal és hihetetlenül jópofa díszletekkel, amik együttes hatásától tényleg úgy érezheted, mintha megint a nagyszoba szőnyegén lennél ezekkel a kis sárga fickókkal és járműveikkel. És ez nem véletlen.

Mert minden üdítő agyamentsége mögött filmünknek lelke, sőt, mondanivalója is van, nem is akármilyen - és nem is akárkinek. Meggyőződésem, hogy ha kevéssel is, de a Lego Movie nagyobb százalékban szól a felnőtteknek, mint a gyerekeknek. Nemcsak humorának stílusa, de üzenete is erre enged következtetni, mely belőhető a "ne felejts el játszani", illetve a "merj tíz éves lenni" témakörök környékére. Ez a próbálkozás nemes, becsülendő és tiszteletre méltó, és bár túlnyomó többségben süket fülekre fog találni, remélem azért mégis lesznek egyen-ketten, akik megfogadják a tanácsot.

A fentiek alapján filmünk simán be is állhatna a masterpiece kategóriába, ám sajnos neki is vannak hibái: stílusbeli felütésén nem nagyon lép tovább, így a gépezet a félidő után be is fülled egy kicsit, előbb méltatott mondandója is lehetne ügyesebben tálalva, vége pedig otrombán összecsapott. De én azt mondom, annyi baj legyen, hisz még így is az utóbbi évek egyik legjobb és legkirályabb animációjával állunk szemben. Mert egy olyan világot, ahol robotkalózok lövöldöznek cápa agyúval vagy autók alakulnak szempillantás alatt repülővé, illetve Liam Neeson skizofrén zsarut szólaltat meg, Batman (BATMAN!) pedig mindig ott van, ahol kell... nos, az a világ egy perc alatt képes felkerülni örök kedvenceim közé. 8,5/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=fZ_JOBCLF-I

Blu és Jewel kíván idén boldog Valentin-napot mindenkinek.

itt nagyobb: http://impawards.com/2014/rio_two_ver14.html

A Rio 2 áprilisban érkezik.

Helyreállt a világ rendje.

Charlotte tovább meséli Stellannak nagy farkakkal teli életét, immáron rátérve a felnőtt évekre. 

"Aszexuálisnak tartom magam"

Nincsen semmi probléma, nem változott senki és semmi, hiszen immáron kijelenthetjük, hogy a Nymphomaniac első része csak valami véletlen volt. A történet második felével a jó öreg Lars visszatért legutóbbi filmjei színvonalához: egy, gyakorlatilag értékelhetetlen művészieskedés ez is, melynek nagyon drámainak szánt pillanatain leginkább csak nevetni, a néző képébe tolt, se füle-se farka öncélúságára pedig csak legyinteni lehet - esetleg sóhajtozni egyet-kettőt. Trier mindent porig rombol, amit első fejezetében felépített, kezdve annak minden szerethetőségével és játékosságával, hogy mostanra csak a szánalmas kálvária maradjon, a rá jellemző, hamisíthatatlan stílussal. Megszámolni is nehéz, hogy eme alkotás hány alkalommal törik ripityára (mely pontok általában a sikertelen polgárpukkasztási kísérletekhez köthetőek), de a végére már nem is számít - sőt, magamban már azzal kezdtem szórakozni, hogy buzdítottam a direktort, hogy nyomja csak még lejjebb ezt az egészet. Így persze roppant szórakoztató volt a Nymphomaniac 2, de természetesen ettől még nem válik értékelhetővé. Alakítási révén (pedig Dafoe csak másfél percig látható) érdemel egy 2/10-et. Welcome back, Lars.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=V5YekQnGSIs&bpctr=1392276743

Wally Pfister rendezői bemutatkozásához (melyben Johnny Depp tudata kikerül a kibertérbe) megérkezett a második trailer, és hát ez még mindig félelmetesen királynak tűnik - csak hát Johnny-tól már vagy hét éve nem láttunk jó filmet. Na majd ez! https://www.youtube.com/watch?v=ysR8y34BXek

van poszterünk is: http://impawards.com/2014/transcendence.html

A Transcendence áprilisban érkezik. 

A kilencvenkilencedik Trailer Pack eléggé lehangoló lett, ami persze nem jelenti azt, hogy ne lennének benne királynak ígérkező alkotások.

Sabotage

A Training Day írója, az End Of Watch rendezője, Arnie, kommandósok, szétlőtt fejek, fröcsögő vér - íme a Sabotage második, immáron piroskarikás előzetese! Fasza. https://www.youtube.com/watch?v=cNTsQ9A64d0

Maladies

Miután nem teljesen százas, a szappan-sztár James Franco karrierje kettétörik. Vigaszt szintén zakkant nővérében, illetve barátai, Catherine Keener és David Strathairn társaságában keres - miközben végig hangokat hall. Jöhet! https://www.youtube.com/watch?v=AcPMAyf0USk

Tar

Megint Franco, aki ezúttal nem színész, hanem író, méghozzá CK Williams, akinek végigmehetünk az életén... gondolom, mert ebből a pocsék trailerből semmi se derül ki. Max annyi, hogy impozáns a közreműködők névsora. https://www.youtube.com/watch?v=kIbrdr-2I6A

Under The Skin

Scarlett Johannson mint gyilkos ufó - igen már hallottunk erről, de most itt van hozzá a következő trailer. Nem mintha lenne benne valami, de legalább stílusos. https://www.youtube.com/watch?v=-0afApZzd_Q

Enemy

Denis Villeneuve és Jake Gyllenhaal a Prisoners után ismét együtt dolgozik - ezúttal utóbbi azzal kénytelen szembesülni, hogy ketten van. Ez eddig eléggé királyul néz ki, de az Eisenberg-Wasikowska páros nem éppen most csinálja ugyanezt a filmet? https://www.youtube.com/watch?v=ynTgeNjV7ok

Érezz, ne töprengj.

Theodore (Joaquin Phoenix), a hivatásos levélíró marha magányos, így pont kapóra jön neki a legújabb, immáron személyiséggel is felszerelt operációs rendszer. A magát Samantha-nak nevező programmal gyorsan egy hullámhosszra kerülnek, és lassan, de biztosan haladnak a szerelem felé...

"The past is just a story we tell ourselves"

Nem érdemes tagadni, gőzerővel haladunk az Axiom fedélzete, és lebegő székei felé. Hiába a sose látott mennyiségű kommunikációs csatorna, az emberek távolodnak egymástól, lassan hullává kényelmesednek, és hiába a 400+ ismerős, senki se ismer senkit se igazán - hiszen a dolog kisiklott, saját farkába harapott, lévén a másikkal összekötő eszköz lett maga a másik. Ez ellen senki nem tesz semmit, senki se ér rá, mindenki rohan (csak tudnám, hova), bőven elég posztokra vetett fél pillanatokból követni társaink életét. Egy olyan korban, amikor minden pasi és csaj orra, egymáséi helyett inkább hiperkütyüre (mert ez már nem telefon) szegeződik, a nap huszonnégy órájában, szituációtól függetlenül, akkor pedig még a felismerésre se jut idő - történetesen eme irreális helyzet megítélésére, illetve annak belátására, hogy kivel/mivel is töltjük valójában időnk tetemes részét.

Spike Jonze nem tesz mást, minthogy logikusan kigondolja a következő lépcsőfokot: bár a kialakítására lusták vagyunk, azért vágyjuk a kapcsolatot, a kötődést, a társaságot, így a legegyszerűbb/legkényelmesebb egy személyiség-alkalmazást telepíteni, és akkor már tényleg nincs szükség semmire (max a letölthető kajákra). Igen ám, de hova vezetne mindez? Mi van akkor, ha túlságosan is bejön az adott mesterséges intelligencia, és két pislogás múlva a barátunkként, még kettő után pedig már a barátnőnkként definiáljuk "őt" mások előtt. Mi van akkor, ha ez ember, megmagyarázhatatlanul, de úgy igazán, tiszta szívből beleszeret egy gépbe, ami így már nem is gép? De a kérdésnek van egy másik oldala is: mi van akkor, ha a gép növeszt hirtelen érzékeseket, és legalább annyira belénk szeret, mint mi őbelé?

Jonze nem keresi a választ, inkább csak felveti a kérdést, csatolja a tényeket, s elhint lehetséges következtetéseket. Ez egyfelől rendben van, másfelől kicsit zavaró, ugyanis egy túl sűrű és összetett erdőben hagy ott kulcs nélkül, és így rendesen bele lehet veszni a dolgokba. Hiszen amellett, hogy okos, gyönyörű és igaz dolgokat mond a szerelemről, amit nem köt semmi, amit nem érteni, hanem érezni kell, és amiben csak jó lenne elveszni a vászonra meredés közben... nos, emellé odapakolja az utóbbi évek legjobb, és legdurvább sci-fijét, sőt, talán cyberpunkját, ami bizony kikezdheti a józan észt, ám olyannyira érdekes, hogy nem tudsz nem agyalni a problémán. Eme két tényező, két oldal egyrészt tökéletesen segíti egymást, de legalább ugyanannyira károsak is egymásra: szabályosan elvonják a másik elől a figyelmet, limitálva annak kibontakozását, lehetőségeit. Pont, mint egy kapcsolat.

Ez a fantasztikummal megbolondított, de alapjáraton szokványos, nyílegyenes, és túlságosan is ismerős párkapcsolati dráma eléggé nehéz helyzet elé állított. Úgy érzem, hogy amit láttam, az töménysége okán most túl sok volt, nem sikerült maradéktalanul feldolgozni, még nem látom a nagy egészet - s így kéne véleményt formálnom. Nexusoknál, csordogáló kódoknál, álomrablóknál éreztem még hasonlót, melyek közös jellemzője, hogy a tudomány zseniálisan takarja a bennük levő lelket. Spike Jonze románcba csomagolt sci-fije, sci-fibe csomagolt románca, utópiának tűnő disztópiája, cinikusnak látszó őszintesége.... vagy egyszerűen csak spikejonze-os szerelmesfilmje tehát valószínűleg mestermű, aminek a megoldása talán a világ egyik legnagyobb, ugyanakkor legjobb kliséje: ne az eszedre, a szívedre hallgass. 9/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=WzV6mXIOVl4

A hobónak hála most kivételesen nem rossz lemaradásokat pótolhattam. Lássuk, milyen jóságok mennek mostanság a kábelen.

Képtelen kampány - The Campaign (2012)

Will Ferrell és Zach Galifianakis, a két kormányzójelölt,  egymásnak feszül a világ valaha volt legbrutálisabb politikai kampányában! Fuck yeah! Ferrell és az aktuálpolitika párosítása már kilóméterekről zseniálisnak hangzik, és lélekben már fel is készülsz az utóbbi idők egyik legjobb vígjátékára.... csak aztán nem kapod meg. Leírva nagyon furának tűnik, de a jó öreg Will-t én az eszéért, debil humorának tartalmasságáért (na ezt rakd össze) szeretem, amik igazi mesterműveket szülnek - ám néha előfordul, hogy ez elmarad, és napjaink egyik legtehetségesebb komikusa csak üres bohóckodást szállít. Sajnos a Campaign is ilyen: fényévekre van attól, hogy kiaknázza a benne rejlő potenciált, és megelégszik egy mezei halálra-röhögtetéssel. Azt viszont marha jól csinálja: a semmihez se hasonlítható, földön fetrengős poénok (vadászat!) rendesen repkednek, és Zach is méltó ellenfélnek bizonyul. Szóval egy 80 perces kacagó-orgiának tökéletes, más egyébnek viszont nem. 6,5/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=EpEolZnELtw

Robot & Frank (2012)

A nem túl távoli jövőben az idősebbekre már komornyik-robotok vigyáznak, ha már a csemeték a meló miatt nem érnek rá. Frank (Frank Langella), a nyugdíjas betörő is kap maga mellé egy ilyet, s a kezdeti ellenszenv után nem csak bűntársak, de barátok is lesznek. Igen, már ebből is látszik, hogy Jake Schreier (eléggé Spike Jonze-os) filmje a jól kitaposott köröket futja végig, ahol az eredetiség kizárólag az alapokra és a környezetre korlátozódik - de őszintén szólva, ez most nem baj. A Robot & Frank kiszámítható egyszerűségében is képes arra, hogy leüsse a maga labdáit, maradéktalanul mondja el azt, amit akar, s mindeközben igazi drámát öntsön abba a nonszenszbe, ahogy Langella egy fehér dobozzal társalog. Liv Tyler szűnni nem akaró szépsége pedig hab a tortán. 8/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=q4y8YAMPFhk

Abraham Lincoln: Vámpírvadász - Abraham Lincoln: Vampire Hunter (2012)

Abe Lincoln anyját anno vámpírok ölték meg, így az egyik leghíresebb elnöknek egész életében volt egy titkos hobbija: profi vérszopó-vadász volt, aki leginkább baltával irtotta az ellent ifjúkorában. Igen, ez színtiszta, minőségi trash, a legelvetemültebb fajtából, és alapjáraton messze el is kerülné az ember - ám én mégis örülök annak, hogy belefutottam Timur Bekaphatod filmjébe, ugyanis rég volt részem ilyen jó bűnös élvezetben. A Lincoln fiatal-, és öregkorát is felvonultató kaszabolda bőven a jóízlésen belül mozog, eléggé épkézláb sztorival bír, a címszereplő Benjamin Walker telitalálat, valamint most rendezőnk stílusa is eléggé a földön marad ahhoz, hogy ne törjön rá a röhögőgörcs az emberre. Egyébként az egész kulcsa is itt van valahol: az ALVH (bocs) meglepően komolyan veszi magát, és ez valami csoda folytán nem fordul a kárára, sőt. Én képedtem el a legjobban, de ez a mű, miután könnyedén túllép alapja baromságán, egészen tisztességes akció-fantasy-izévé fejlődik. Egy éve a legvadabb álmaimban se gondoltam volna, hogy a két 2012-es Lincolnból ez a jobbik. 6/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=34x6m-ahGIo

Sipke Jonze-tól a Her előtt se állt távol a mesterséges intelligencia: az eme blog hajnalán rendesen széthájpolt I'm Here című rövidfilmjében szintén érző robotok élnek lelki életet. Szóval amíg vártok friss munkájának itteni kritikájára (ami nem tudom, mikor lesz, mert ez bizony emésztést igényel), addig vessetek rá egy pillantást: https://www.youtube.com/watch?v=6OY1EXZt4ok

A Her már a mozikban.

Now Playing

Tehát nem volt véletlen, hogy a trailerekből semmit se tudtam összerakni.

Most akkor ez.... jó volt?

A hetvenes években a profi szélhámos Irving Rosenfeld (Christian Bale) és csaja (Amy Adams) csúnyán lebukik, és csak úgy mászhatnak ki a szarból, ha tudásukkal segítik az FBI-t, és annak egy nyomozóját (Bradley Cooper). Közben megy egy kis magánéleti kavarás is.

"You're nothing to me until you're everything"

Nem olyan rég azt olvastam, hogy David O. Russell, rendező létére utálja a sztorikat, és a karakterek azok, akik érdeklik őt. Eme szemlélet ésszerűségéről, illetve helyességéről jó sokat lehetne vitatkozni, de most inkább csak nézzük azt, hogy Russell mire is ment ezzel a 10 Oscarra jelölt American Hustle kapcsán. A válasz: hát ööö.... izé...hmmmm.....

A helyzet az, hogy filmünkön tökéletesen kikristályosodik a fenti elmélet: az összes figuránk kisebb vagy nagyobb gyöngyszem, remekül megírt jellemek, pazar dialógokkal felszerelkezve, és tökéletesen eljátszva. Bale-től Renner-ig mindenki parádézik, aki csak feltűnik a vásznon (nekem csak Lawrence sántított egy kicsit, de ezt lehet az ellene fokozatosan épülő ellenszenvem számlájára írni), és ragyog az egészről, hogy ez egy örömjáték volt - Russell és színészei örömjátéka. Igen ám, de pontosan ennél fogva olyan ez, mint egy zártkörű buli, ahol én, mint néző, csupán a megtűrt felesleg lehetek, aki a sarokban állva figyel, és néha kuncog egyet a többiek szórakozásán. A tényleg nullára redukált (ám még így is kusza) történet révén a dumákon és alakításokon kívül nincs más kapaszkodó, ám filmünk számára nem csak a cselekmény, de a közönség is egy huszadrangú tényező - a "maradj csendben, és örülj, hogy legalább ezt nézheted" instrukció a legtöbb, amit lekommunikál felénk.

Így bizony nem egyszerű filmet nézni és élvezni, kész csoda hát, hogy nem pocsék érzéssel hagyjuk ott a termet. Mert ami az American Hustle-ben jó, az tényleg nagyon jó, ez pedig elég ahhoz, hogy megmentse a meccset. Azért Russell legközelebb igazán meg is kínálhatna valamivel, vagy neadjisten felkérhetne táncolni is. 6.5/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=ST7a1aK_lG0

Két film egy áráért - esetünkben ez nem volt jó ötlet.

P.L. Travers (Emma Thompson), a világsikerű Mary Poppins könyvek szerzője foggal-körömmel küzd azért, hogy műve ne kerüljön föl a mozivásznakra. Nem lesz könnyű dolga, hiszen nem kisebb ember puhítja őt a témában, mint maga Walt Diseny (Tom Hanks)...

"I hate the animation"

A klasszikus Hollywood díszletei mögé benézni mindig öröm, legalább annyira, mint végigkövetni két ellentétes érdek jól kivitelezett ütköztetését - a Saving Mr. Banks-nek így duplán nyert ügye van. A korabeli, kulisszákon túli élet és munka prezentálása lenyűgöző és marha érdekes, a kifogástalan alakításokat szállító Emma Thompson és Tom Hanks párosának sírvanevetős kálváriája szintúgy (Thompson játéka önmagában megéri az egészet) - és ha ez nem lenne elég, filmünk még lélekkel is fel van vértezve, ami ha elkezd működni, akkor bizony nagyon működik.

Szóval minden szép és jó... lenne, ha nem két sztorit kapnánk a pénzünkért. Filmünk ugyanis folyamatosan ugrál a fentebb ecsetelt jelen, illetve Thompson gyermekkori, Colin Farrell-el megáldott emlékei között. Elméletben ez talán nem is lenne baj, viszont ez utóbbi szál nagyon nem az igazi: hosszútávon érdektelen, túljátszott, és olykor jóval giccsesebb a megengedettnél. Legnagyobb bűne mégis az, hogy elszipkázza a játékidőt "nagytestvérétől", a parádés fő történet száltól, aminek így nincs ideje rendesen kibontakozni, ezáltal pedig, legyen bármilyen jó is, végeredményben felületes marad. 

A rosszul sikerült osztozkodás tipikus példája hát John Lee Hancock filmje, s ezért most nagyon kár - szerencsére munkájának jobbik fele van olyan bivalyerős, hogy végül kellemes összkép maradjon fenn. 6,5/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=FvKcwNyOnWo