Bár a második koránt sem hozott annyi pénzt, mint kellett volna, a DreamWorks mégis befejezi a Panda trilógiáját - hála a jó égnek, mert ez a meglepően színvonalas széria megérdemel egy minőségi lezárást. Természetesen mindenki visszatér, akinek kell, viszont a sztoriból egyelőre egyetlen elemet fed fel az első előzetes - ám abból lazán kihozza az év egyik legjobb poénját. https://www.youtube.com/watch?v=10r9ozshGVE
A Kung Fu Panda 3 nem kis meglepetésre januárban érkezik.
Íme a megtestesült Indominus Rex.
John Hammond álma végül mégis megvalósult: a Jurassic World egy olyan, semmihez se hasonlítható élménypark, amiben dínókkal találkozhat az ember. Ám lassan ez már nem elég, a vezetőség a stabil jegyeladás érdekében egyre vadabb ötletekkel áll elő - s mikor ezek közül az egyik elszabadul, akkor kezdődik a rémálom.
"Jó buli lesz"
Egy negyedik Jurassic Park mindig is ott lógott a levegőben - egyrészt a harmadik rész semmilyensége miatt, másrészt pedig mert a dínókból sose lehet elég. A Universalnak mégis egy bő évtized kellett, hogy ténylegesen beindítsa a gépezetet, a rendezői székben azzal a Colin Trevorrow-val, akit maga Spielberg nézett ki a feladatra, aki a franchise nagy rajongója, és aki tökéletesen tisztában van saját helyzetével.
Trevorrow tökéletesen vágja le, hogy mi a szitu: az új Jurassic Park nem lehet szokványos film, és itt most nem a grandiózusságra kell gondolni. Ez a név a bő húsz év alatt fogalommá nemesült, mindenki hallott róla, mindenki szereti, mindenki tudja, mit vár tőle. Mélységes tisztelettel kell hát vele bánni, ám másolni nem lehet: ugyanis mindenki kívülről fújja minden percét, egy remake tehát értelmetlen és életképtelen lenne. Újat kell mutatni úgy, hogy közben minden a régi. Így jutunk ahhoz a végeredményhez, hogy a Jurassic World (ha eltekintünk saját világa kontinuitásától) nem újrázás, nem is folytatás, hanem a kettő egy sajátos, és remekül működő elegye.
Mikor a múltban jár, Trevorrow azt valóban alázattal teszi. Hatalmas szeretettel nyúl az alapanyaghoz, boldogan veszi át elemeit, legyen szó a teljes szellemiségről vagy a legapróbb részletekről. Folyamatos utalásai nem bántóak, sőt, kifejezetten jópofák, a legtöbbször még funkciójuk is van, és nagyon jólesik szembesülni velük. A Jurassic World ilyen szempontból egy retró mozi: olyan, mintha egy Jurassic Park múzeumben tennénk egy sétát, és ez bizony élmény. Rendezőnk valami csoda folytán képes ebbe az ezerszer látott világba újra bevinni, ahol aztán tátott szájjal lehet bámulni, átélni, befogadni azt, pont úgy, mint annak idején.
Csak egy feltúrbózott verzióban, a mai igényekre szabva, és itt jön be az újítás a képbe. Trevorrow nem arra használja a modernt, hogy tökön rúgja vele a klasszikust, éppen ellenkezőleg: előbbi segítségével tökéletesíti az utóbbit. A tanok, a kalandok és a veszélyek ugyanazok, s bár egy fokkal tovább lépnek, és valamivel érdekesebbé válnak (az állatvilág kapcsolatainak megkapirgálását kifejezetten öröm látni), de a lényeg nem ez, hanem a tálalásuk erősítése. A Jurassic World a szórakoztatás érdekében mindent bevet, amit csak tud, így lesz egy hatalmas hell ride, egy elszabadult hullámvasút, ami ezerrel pörög, egy pillanatra se áll meg, végig izgalmas, és szinte minden percében legalább jó, de többségében überkirály - az átlagnézőknek is, de a fanoknak meg aztán pláne, akik itt-ott el is morzsolnak majd pár örömkönnyet.
Tökéletes nyári blockbuster ez a film, és nem a buta fajtából: elképesztő látványosságai, vérprofi akciói és remekül adagolt izgalmai mellett felmenőjének intelligenciája is megtalálható a DNS-ében. Kicsit kár, hogy mint film, nem hibátlan (a felvezetés nagyon rövid, a CG néha nagyon kilóg, egyes mellékszálak pedig nem mindig működnek), de mint élmény, nagybetűs Moziélmény - na, hát úgy lehengerlő. Mert Trevorrow nagyon sok mindent eltalált, s köztük a legfontosabbat is, ami természetesen a lélek. Mert a dínókkal csak így lehet, és ezért nem lesz belőlük sose elég. 8,5/10.
A százharmincharmadik Trailer Packban már erősen a díjszezonra gyúrunk - többnyire.
Everest
Izland elsőszámú exportcikke, Baltasar Kormákur új filmje, a világ tetejének meghódításáról, olyan gárdával, hogy ihaj (Clarke! Brolin! Knightley! Gyllenhaal! Worthington) - joggal vártuk hát látatlanba is az Everestet. Kár, hogy immáron nem tűnik többnek egy Vertical Limit-szerű B akciónál. De legalább a látvány ütni fog. https://www.youtube.com/watch?v=dOHS-mxn0RQ
Bridge Of Spies
A hidegháború idején az ügyvéd Tom Hanks a CIA parancsára kénytelen egy roppant kínos tárgyalásba kezdeni, melyben a tét egy, a szovjeteknél ragadt pilóta. A rendező Steven Spielberg, az írógép mögött Coenék ültek, s már ennyi is elég lenne ahhoz, hogy nagyon várjuk ezt a darabot - és ez a fasza kis trailer még rá is pakol erre pár lapáttal. https://www.youtube.com/watch?v=mBBuzHrZBro
Mistress America
A While We're Young még alig jutott el valahova, de már itt van a sarkon Noah Baumbach új munkája - amit ismét Greta Gerwinggel hozott össze. A sztori két, friss mostohatestvér csajsziról szól, s az ő nagyvárosi életükről, az előzetesen alapján pedig a Woody-vonal tovább is pörög. https://www.youtube.com/watch?v=6z8MCW16uZY
Suffragette
Meryl Streep idén több oldalról is betámadja a díjszezont - ebben a filmben például a nagy feminista mozgalom első lépéseit énekli meg, Carey Mulligan és Helena Bonham Carter segítségével. Ez még érdekes is lehet. https://www.youtube.com/watch?v=056FI2Pq9RY
The Diary Of A Teenage Girl
Kristen Wiig és tinilánya kapcsolata kicsit bonyolulttá válik, mikor utóbbi némi vonzalmat kezd érezni előbbi pasija iránt. Aranyos kis indie filmnek tűnik, de egyelőre többnek nem. https://www.youtube.com/watch?v=M9LNsSjnqBM
A hétvége folyamán a Jurassic World olyan istentelen robbantást hajtott végre a kasszáknál, amilyenre senki se számított.
Anno a Jurassic Park korának legnagyobb sikerének számított: több mint húsz éve képes volt 983 milliót felhajtani világviszonylatban (amit azóta kibővített a milliárdos határ túloldalára). Folytatása, a Lost World szintén szépen termelt, de azért az a 618 millió erős visszalépésnek számított. A széria (sokáig) záró darabja, a Jurassic Park 3 pedig már 368-ig menetelt, amivel még mindig abszolút sikeresnek számított, de világossá vált, hogy a dínóknak ismét leáldozott - egy időre.
Tizennégy évvel az utolsó kalandot követően a Jurassic World ugyanis szárnyal, de valami embertelen magasságokban. A nagyon jó nézői és kritikai visszhanggal bíró filmet a Universal egy szolid 100 milliós nyitóhétvégére lőtte be, ám ehhez képest már a nyitóNAPON összeszedett 82 milliót, ezzel pedig nem mást célzott be, mint az Avengers 207 milliós trónját. A stúdió hivatalos közlése szerint ebből végül csak 204 lett (vagyis Ultront lefőzve a második legnagyobb hétvégi bevétel), de a holnap érkező végleges adatok ezen még változtathatnak pozitív irányban.
De igazából tökmindegy. A 150-es büdzsé már rég megvan, otthon 400 millió, világszinten pedig milliárd alatt tuti nem állunk meg, ráadásul sikerült behúzni a valaha volt legnagyobb nemzetközi hétvégét, 511 millióval. És az erkölcsi győzelemről akkor még nem is beszéltünk.
Szóval a jó öreg Spielberg gyermeke másodjára is megcsinálta, a dínók határozottan köztünk vannak, a számok alapján pedig lesznek is - és ennek nagyon, de nagyon örülünk.
UPDATE: na, időközben megtörtént a nagy csoda: a hétfői pontosítás eredményeképpen a Jurassic World 208.8 millió dollárral a nyitóhétvégék királya. Gratulálunk!
Június hetedikén mindenki Fehér Szarumánja, Christopher Lee végleg itt hagyott minket.
Christopher Lee ifjabb éveit és karrierje tetemes részét minőségileg megkérdőjelezhető horroroknak szentelte: a második világháború után (melyben többek közt a hírszerzésnek is dolgozott) számtalan Hammer produkcióban bukkant fel, tíz filmben alakította Drakula grófot, de kokettált Frankenstein szörnyével, Mr. Hyde-ékkal és a Múmiával is - egyszer pedig még Bond gonosz is volt. A valódi siker és ismertség viszont kivételes módon öreg korára találta meg: Peter Jackson középföldei kalandjaiban Szarumán szerepével írta be magát örökre a filmtörténelem nagykönyvébe, de felbukkant Sith nagyúrként is George Lucas újkori Star Wars filmjeiben, és Tim Burton is előszeretettel dolgozott vele. Élete utolsó éveiben olyan olyan művekben tette tiszteletét, mint a Hugo vagy a Hobbit, de B-horroros gyökereit még ekkor se vetette meg, s olyan filmekben emelte a színvonalat, mint a Resident, a Wicker Tree vagy a Season Of The Witch.
Sir Christopher Lee, kit a 2009-ben ütöttek lovaggá, s aki az egyetlen volt a Gyűrűk Ura stábjából, aki személyesen találkozott Tolkiennal, kilencvenhárom éves korában hunyt el. Nyugodjék békében.
Now Playing
Ismét egy kisebb trailer-dömping közepén vagyunk, hiszen erősen gyúrunk az őszi/téli moziszezonra... aminek az (egyik) legnagyobb dobása kétség kívül a Hunger Games utolsó része lesz. Az első videó hozza a megszokott minőséget, Donald továbbra is roppant szimpatikus, Philip is ránk kacsint egyszer, és ha minden igaz, ezúttal viadalt is kapunk majd - bár nem úgy, ahogy megszoktuk. https://www.youtube.com/watch?v=-0wdVrC4OM4
A Hunger Games 3.2 novemberben érkezik.
Megérkezett Ridley Scott legújabb, hazánkban (is) forgatott filmjének, a Martiannek az első előzetese - ami rögtön három perc hosszú, és valószínűleg a mű tetemes részét lefedi. A sztori szerint egy expedíciós gikszer okán Matt Damon a Marson ragad, s ő is, meg a földiek is azon vannak, hogy valahogy hazakerüljön. Főhősünket egy olyan színészgárda támogatja, hogy ihaj, a látvány elképesztő, a hangulat is nagyon ott van - viszont Scott legutóbbi munkáival pontosan ugyanez volt a helyzet, és mindegyik szépen kisiklott. Visszafogottan várjuk hát a Martiant. https://www.youtube.com/watch?v=Ue4PCI0NamI
A Martian novemberben érkezik.
Néha a plágium is elsülhet jól.
Mikor egy gigaföldrengésnek köszönhetően Kalifornia atomjaira hullik, a helikopteres mentő Dwayne Johnson nekivág a szar közepének, hogy megtalálja benne valahol egy szem lányát...
"This is not a normal day"
Úgy tűnik, ha katasztrófafilmekről van szó, Roland Emmerich jól bevált, és sokszor ellőtt formulája szinte már megkerülhetetlen: előbb jön a mindenre kiterjedő pusztítás, aztán pedig az egyén drámája, aki a leamortizált környezetben próbálja elérni célját (általában egy családtagját). Érdekes és szokatlan felépítés, mely lényegében fordítva működik, s a katarzist és a moneyshotokat a játékidő elejére helyezi - viszont tagadhatatlan, hogy beválik, már csak a bevételek és a másolatok száma alapján is.
A San Andreas pofátlanul, egy az egyben nyúlja a német világromboló effajta munkáit, ám valami természeti csodának köszönhetően túlszárnyalja azokat. Jó, persze, egyszeri akciófilm ez is, de az abszolút szórakozató és szerethető fajtából: a hülye poénok helyett inkább a saját magához képest erős drámára gyúr, pusztításainak súlya van, valamint mindhárom történetszála iszonyat izgalmas - a leglényegesebb elem, vagyis a látvány pedig nagyon, de nagyon ott van, szájtátósan, kőkeményen, sokkolóan gyönyörűen. Brad Peyton filmje azon ritka másolatok egyike, melyek túlmutatnak az eredetin. Fasza kis mozi, elsőosztályú blockbuster, aminek egyetlen hibája, hogy háttere, vagyis a katasztrófa végül kicsit a semmibe lógva marad. 7/10.
Ethan Hunt ötödik lehetetlen küldetésének új előzetese... nos, újnak nem mondanám, inkább a múltkorinak egy alternatív változata, mert nagyjából ugyanannyi infót ad, és nagy részben ugyanazokkal a felvételekkel - de sokkal jobban! Ez a trailer jóval összeszedettebb és élvezetesebb, ráadásul a Zeppelin adja hozzá a ritmust, szóval azonnal tessék megnézni. https://www.youtube.com/watch?v=F-qBD17wwrQ
A Mission: Impossible - Rouge Nation augusztus hatodikán épül be a hazai mozikba.
Ha eddig kimaradt volna az infó, hát vésd jól a naptáradba, hogy idén az Inside Outon kívül még egy Pixar filmet fogunk kapni. Ez lenne a Good Dinosaur, ami egy olyan alternatív világba kalauzol, melyben az a bizonyos aszteroida elkerülte a Földet, s a dínók így megmaradtak - de az emberek ugyanúgy megjelentek egy idő után. Hogy ebből mi lesz, arra a trailer nem ad választ, de egy jó poént és két fájóan amatőr T-Rexet (vagymit) azért tartogat. https://www.youtube.com/watch?v=0QlRSVKwFA0
A Good Dinosaur december elején kerül a hazai mozikba.
Lassan beindul az utolsó Hunger Games igazi marketingje (ami remélhetőleg jobb lesz, mint a tavalyi), s felütésként rögtön megkapjuk a lefejezett Donald Sutherlandet. Na jó, csak szoborban, de így is menő.
itt nagyobb: http://www.impawards.com/2015/hunger_games_mockingjay__part_two_ver3.html
A Hunger Games 3.2 novemberben kerül a mozikba.
Már megint az ész meg a szív...
Casey (Britt Robertson), az örök optimista tinilány egy nap egy dísztű segítségével bepillantást nyer egy másik világba. A dolog természetesen nem hagyja nyugodni, így elindul, hogy többet tudjon meg arról, hogy mi a fittyfene is az, amit látott. Idővel ebben segítségére lesz Frank (George Clooney), a kiégett feltaláló, s így már együtt menetelnek Tomorrowland felé...
"Rossz farkast táplálunk"
Lehet-e valami túlságosan is ambiciózus? A Tomorrowlandet elnézve nem - az viszont előfordulhat, hogy az út közben feltűnő korlátok csúnyán szétbarmolják a nagyra törő terveket. Brad Bird és Damon Lindelof gyermekével is ez történt: oly hatalmasra tervezték, s annyi, fontos feladatot tettek a hátára, hogy szegény abba belerokkant.
Számomra az év legjobban várt filmje volt, így nagyon fáj leírnom, hogy a Tomorrowland bizony atomjaira van szétesve, már ami a felszínt illeti. A hihetetlenül jó felütés, és a még parádésabb folytatás alatt a rejtélyek és kérdések egyre csak gyűlnek és gyűlnek, és az ember alig várja, hogy felfedezze a válaszokat - ám ez az idő nem jön el. Nagyjából George Clooney feltűnésével egy időben a mű alól lassan, de biztosan kezd kicsúszni a talaj, s a játékidő végére egy kihasználatlan ötletdoboz, vagy hogy csúnyán fogalmazzak, egy büdös nagy káosz lesz az egészből. A kirakó egésze (most akkor mi is ez a Tomorrowland?) éppen olyan zagyva, mint apró részletei (most akkor éppen mi is történik, meg miért vagyunk ott, ahol, meg mik azok a vigyorgó robotok, és milyen tachyonok?), pedig íróink aztán mindent bevetnek, ami izgalomra adhat okot. Eltitkolt világ, múltbéli konspiráció, világmegmentés, időzavar, dimenziókapuk, satöbbi, satöbbi - de mindezek olyan koncentráltan, olyan sebességgel jönnek, hogy felfogni sincs idő őket, nem hogy még a jelentőségüket is felfogni. Bird és Lindelof akkorát markol, mint még talán soha senki, s ez tiszteletre méltó - ám annyi minden se csúszott ki még senki kezéből, mint az övékből.
S mégis, nem tudom nem szeretni ezt a filmet.
Ugyanis a Tomorrowland (mely ilyen szempontból a Chappie testvére is lehetne), bár fokozatosan elvérzik a gyakorlati síkon, a szellemisége, a szíve, a lelke, vagyis minden, ami igazán számít, az konstans gyönyörű, és abszolút működőképes. Egyszerre testesíti meg elképesztően kreatív módon az álmodozás intézményét, és zeng csodálatos dicshimnuszt arról és az optimizmusról. Egy olyan világképet fest meg, amire a mai világnak mindennél jobban szüksége lenne - mindezt egy humoros, bájos, és elképesztő kalandba csomagolva, Bird imádnivaló stílusával. Az alkotók szándéka tehát nem kisebb, mint tényleg egy kicsit jobbá tenni a világot, másokat is ösztönözni erre, hiszen begubózott mélabúval nem fogunk előre jutni. A gondolat felemelő, mint ahogy a film is az - feltéve, ha az ember el bírja engedni a másik oldalt.
Test és szellem viaskodik hát ebben a műben. A legyönyörűbb, legtisztább dolgok próbálnak életképesek maradni egy gnóm testben. Hogy végül melyik kerül ki győztesen, az már a nézőtől függ, akinek vagy nagyon fog tetszeni minden hibájával együtt ez az utazás, vagy nagyon nem. De hogy ne vesztegesd feleslegesen az idődet, javaslom, válaszold meg magadban a következő kérdést, s csak ezután indulj a mozi pénztára felé: képes lennél-e szeretni egy robotlányt? 8/10.
Tovább folyik a Transformers Cinematic Universe tervezgetése, és egy rakás izgalmas hír került napvilágra az elmúlt napokban.
Mióta utoljára foglalkoztunk a TCU-val, az Akiva Goldsman vezette forgatókönyvírói csipet-csapat sikeresen összeállt: belépett a buliba Robert Kirkman (Walking Dead creator), Art Marcum és Matt Holloway (Iron Man), Zak Penn (X-Men 3, Incredible Hulk, Avengers), és Jeff Pinker (Lost, Alias, Amazing Spider-Man 2). Hogy ők hogyan fognak szétszóródni a különböző, de egybehangolt projectek közt, az egyelőre titok.
Friss hír azonban, hogy még ketten csatlakoztak a cybertroniakhoz: Andrew Barrer és Gabriel Ferrari, az Ant-Man író(foci)csapatának tagjai, akik eddig meg nem erősített információk szerint előzményfilmet készítenek az univerzumhoz. Ez nagyon érdekes kérdéseket és lehetőségeket vet fel: ebből lehet akár egy Cybertronon játszódó, csak robotokat és CG-t felvonultató film, ami valljuk be, eléggé fasza lenne, és sok mindet helyre tehetne az eddigi menetek bazi nagy kérdőjelei terén.
Tegnap pedig Brian Goldner, a Hasbro atyaúristene hintette el, hogy gőzerővel dolgoznak a TCU-n, a fő vonal mellett karakterorientált spin-offokban gondolkodnak, példának okáért egy Bumblebee moziban (bah....). Szóval lesz itt minden.
A következő Transformers film 2017-ben érkezik, de hogy a széles választékból mi is lesz ő végül, azt még nem tudni.
Tomorrowland - Now Playing
