HELSINGBLOG

Now Playing

Ötödik küldetés: kis pihenő.

Ethan Huntra (Tom Cruise) és az IMF-re rákennek egy nagyon piszkos ügyet, így a bezárt szervezet tagjai fű alatt kénytelenek tisztára mosni magukat, illetve bizonyítani, hogy valami nagy gonosz munkálkodik a háttérben...

"You've met your match"

Tom Cruise már csaknem húsz éve vállalkozik a lehetetlenre, s hogy ez idő alatt a kisképernyőről kinőtt Mission: Impossible széria nem fulladt unalomba és/vagy érdektelenségbe (s még főszereplője egyre negatívabb megítélésére is immunis bírt lenni), az a minőség mellett leginkább a változatosságnak köszönhető. Az M:I család tagjai mind különböző stílussal, hanggal bírnak, így nem csak még jobban elkülöníthetőek egymástól, de mindig üdítőnek, frissnek hatnak. Ehhez képest a Rogue Nation az egyik legnagyobb biztonsági játék, amit valaha láttam: nem hogy nem mer valami újat felfedezni, egész egyszerűen mixeli elődjei elemeit (egy kis hidegháborús hatás, leállított IMF, szédületes, ám ismerős kaszkadőrmutatványok, fasza motorozás, jóízű poénkodás, szintén profi nőstény, s a lista még hosszú, egészen odáig, hogy konkrét felvételek idéződnek meg a Brian De Palma-féle első részből ), egyfajta Best Of válogatássá válva.

Elméletben ez eléggé nagy csalódás.
Gyakorlatban a nyár egyik legnagyobb mókája.

Mert bár eredetiséggel nem vádolhatjuk, a csúcsminőségű szórakoztatás billogját gond nélkül rásüthetjük a Rouge Nationre. Hihetetlenül sűrű és intenzív, pörög mint a fene, ám ez nem ad okot neki arra, hogy ezt-azt elnagyoljon vagy hanyagoljon, sőt: maga a háttérsztori a sorozat egyik legjobbja. Christopher McQuirre rendező további nagy érdeme, hogy megtartotta Brad Bird legnagyobb M:I-s örökségét, vagyis a humort, ami annyira jól jön és jól áll ennek a világnak, hogy azt el nem tudom mondani. Szintén nagy erény Rebecca Ferguson, aki nem csak közel kerül ahhoz, hogy ellopja a show-t, de egy baromi jól összerakott női karakter is, kinek hála a májusi Mad Max hatása már most megjelent az akció zsánerében. Sorolhatnám még egy ideig, hogy mi minden jó ebben az ötödik menetben, meg hogy Tom Cruise még mindig mennyire állat, de azt hiszem, magadtól is el tudod mindezt képzelni.

Film ennyire jól szerintem még soha nem mutatott semmi újat: a Rogue Nationnek gyakorlatilag nincsenek ambíció, de azt a küldetést, hogy minőségi kikapcsolódást szállítson, hibátlanul teljesíti. Viszont egy hátulütője azért van ennek a hozzáállásnak: miután nincs különösebben se tét, se egyéniség, se semmi igazán maradandó, a végeredmény roppant gyorsan párolog a fejekből. Viszont amíg tart, addig nagyon, de nagyon jó - bárcsak minden kis "melléfogás" ilyen lenne. 7.5/10. Jöhet a hatodik lehetetlenség.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=F-qBD17wwrQ

Egészen kivételes dolog történt Box Office téren: egy nagyszabású képregény adaptáció akkorát zakózott, mint a ház.

Az új felállású Fantastic Four nyitóhétvégéjén 26 millió dollárt tudott összekaparni (s másodikként futott be a listán). Egy A-listás szuperhősmozitól ez egészen egyszerűen egy értékelhetetlen, és érthetetlen eredmény. Mert ha valami, hát ez a zsáner az utóbbi másfél évtizedben tuti befektetés volt, ha az igazán nagy képviselőiről beszélünk - ha valamelyik esetleg alul teljesített, az is minimum egy 100+ milliós bevételt takart. Itt viszont valami nagyon kisiklott.

A Fox nyolc éve ül a Marvel érdekeltség F4-en, s ezt az új menetet elsősorban azért hozták tető alá, hogy a filmjogokat ne kelljen visszaszolgáltatni az azóta már stúdióként is működő képregény nagyhatalomnak. Sőt, ők is némi univerzum építésben gondolkodtak: nem csak jópár folytatást (amiknek terveit éppen most dobják ki az ablakon) terveztek be, de olyan suttogások is keringtek, miszerint Mr. Fantastic kompániáját majd összevegyítenék az X-Mennel, s ha már itt tartunk, talán Deadpoolal is.

A hangvételt is komolyabbra vették, amit nem csak az elismert, ifjú titánokból álló színészgárdával (Miles Teller! Jamie Bell! Michael B. Jordan!), de a rendezővel, Josh Trankkel (Chronicle) is erősítettek - meg hát az se semmi, hogy Philip Glasst vették meg a zenéhez. Viszont az ígéretes start után sorra gyűltek a viharfelhők, főleg Trank balhéi okán, akit a végére talán ki is pateroltak a projectből, s aki a premier előtt pár nappal a twitteren, nem éppen tisztességes módon meg is tagadta munkáját, s a stúdióra fogott mindent (hopp! ott repült egy karrier!). A kritikák szerint a végeredmény valóban mocsok szar, s a nézők is elégedetlenek - bár őket ez eddig nem hátráltatta a jegyvásárlásban, hiszen a széria eddigi darabjait is bőven 100 millió fölé dobták annak idején.

Vajon mit jelent ez a jövőre nézve? Talán ez az első komoly jele annak, amit az Amazing Spider-Man 2 viszonylagos leszereplése, meg az Age Of  Ultron köddé vált 200 milliója már kicsit előre vetített? Komolyan elkezdődött volna a szuperhősök mozis alkonya? Hiszen láthatóan már nem lehet mindent eladni, még egy ilyen ismert darabot se. A túlságosan is nagy kínálat az oka? Belefáradtunk volna a világmentőkbe? Akárhogy is, a stúdióknak ezentúl nagyon figyelniük kell, és nem 5-10 superhero mozit gyártaniuk egyszerre, meg elméletekre univerzumokat építeni. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan dughatják most össze a fejüket a DC-nél, a Marvelnél, sőt, akár Paramountnál is. Mert lehet, hogy végül csak egyszeri alkalom lesz a Fantastic Four tragikus esete, de mindenképpen intő jelként kell kezelni. 

A Fantastic Four csütörtökön érkezik a magyar mozikba.

Now Playing

Foxék elsőre rendesen elszabták a Marvel világ hírhedt, szabadszájú bérgyilkosát, Deadpoolt - ám talán rendbe tehetik becsületüket azzal, hogy egy, a karakterhez méltó, önálló filmet szentelnek neki. Ez pedig a következőket jelenti: R-besorolás, cafatolás, gyilkos dumák és vér, ameddig a szem ellát. Ryan Reynolds második esélye írtó nagy bulinak ígérkezik az első trailer alapján, aminek van ugyan korhatáros változata, de ki a fene akarja azt látni, mikor a nagyfiúsban is gyönyörködhetünk? https://www.youtube.com/watch?v=FyKWUTwSYAs

Deadpool februárban robban be a mozikba. 

Elbírna súlyának többszörösét, de inkább szabadon játszik.

Scott Lang (Paul Rudd), a börtönviselt, aranyszívű tolvaj egy nap lehetőséget kap arra, hogy tiszta lappal indulhasson, s így része lehessen kislánya életének. Az ajánlatot nem kisebb embertől, mint az egykori szuperhőstől, Hank Pymtől (Michael Douglas), vagyis a Hangyától kapja, aki arra kéri, hogy lépjen a helyébe, és vigye tovább küldetését. 

"Szerintem hívnunk kéne a Bosszúállókat"

Iron Man 3, Thor: The Dark World, Captain America: The Winter Soldier, Guardians Of The Galaxy, Avengers: Age Of Ultron, Ant-Man. Bár hihetetlenül gyenge, biztonsági játékot játszó, önparódiát megcélzó körnek indult, a Marvel moziverzum második fázisa a végére azért szépen felfejlődött, s nem csak hangvételét, de a tökét is újra megtalálta. Minden hibájuk ellenére (már amelyiknek van) mind a Cap 2, mind a Guardians, s meglepő módon az Ultron is bevállalós és/vagy ambiciózus mozi volt, ami nem ijedt meg a saját árnyékától. S ebből a sorból a záróbuli (vagy afterparty) Ant-Man se lóg ki, sőt - a fene se hitte volna, de az MCU legjobbjai közé fut be.

Pedig ha valahol, hát itt megértettem és meg is bocsátottam volna a fent említett játékot - tudvalevő a stúdió talán leghányattatottabb sorsú darabjáról van szó, ráadásul úgy, hogy ő az egyik legmerészebb is. Eredetileg Edgar Wright szerelemgyermeke ez a project, melyet gazdája pont a forgatás kezdete előtt hagyott ott (kreatív nézeteltérésekre hivatkozva, értsd: a Marvel nagyon rátelepedhetett az egészre), s ezek után septiben kellett átírni, na meg egy új, beugró rendezőnek átadni - miközben a premierdátumot nem változhatott. Nem lettem volna az új direktor, Peyton Reed helyében, ám ő láthatóan nagy örömmel volt ott: kész csoda, de az Ant-Man nem csak egy működő és korrekt film, de egy hihetetlen energiával feltöltött, s némi szívvel-lélekkel is bíró, hatalmas nagy (haha) fun, s ha létezik olyan, hogy örömzene, akkor erre simán rámondom azt, hogy örömfilm.

Terrortámadások, csillagközi romboldák, politikai szarkeverések, űrkalandok, városreptetések - valahogy így fest a Phase 2 bandája. És erre jön a valaha volt legkisebb hős, és van pofája egy szimpla betöréssel, mint fő eseménnyel előállni. Az, hogy Marvelék ezt meglépték, nem csak üdítő, de tökéletes helyzetfelismerésre is vall: egyrészt Scott Langre első ízben hülyeség is lenne egy nagyobb kalandot bízni, másrészt remekül lövik be ezzel az egész hangulatot. Ha nem is a legjobb vagy legnagyobb, de mindenképpen a legemberibb és egyik legszerethetőbb darabaja az Ant-Man a családnak. Visszafogottsága, mely nem csak a tényleges méretekre és a történet súlyára vonatkozik, abszolút meghálálja magát, és olyan lazaságnak, felszabadultságnak ad teret, amivel megnyeri a meccset. Ennek a filmnek minden jól áll, ami rajta van, a számtalan poéntól kezdve az őrült akciókig és "eszedbe nem jutna" helyszínekig, nem is beszélve Paul Ruddról, aki annyira jó, hogy remélem, minél több MCU darabban megfordul, mert öröm nézni ebben a szerepben.

Természetesen a tökélytől messze vagyunk: a sztori lényegében ezerszer látott és nagyon kiszámítható, gonosz fronton már megint le vagyunk eresztve... és basszus, nem tudok harmadikat mondani. Rém egyszerű, de pont ezért nagyszerű kis mozi az Ant-Man, ami csak egy dologra vállalkozik, de azt maradéktalanul betartja: minőségi, és örömteli szórakozást nyújt. 7,5/10. Szűk két éve nem hittem volna, hogy ennyire várni fogom a harmadik fázist.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=hcn0T5Zygnk

A százharminchatodik Trailer Packban továbbra is az ősz és a tél nagyágyúi sorakoznak, s igazán nem lehet panasz a felhozatalra. 

The Revenant

Innaritú mester új filmjében Leót, a lesérült prémvadászt társai (élükön Tom Hardy-val) sorsára hagyják a vadonban, ahol hősünkre nagyon durva túlélőtúra vár - és feladásról szó sem lehet, mert ezt a tettet nem lehet bosszú nélkül hagyni. Tyűazannyát! https://www.youtube.com/watch?v=QRfj1VCg16Y

Legend

Anno a Kray ikrek (Tom Hardy és Tom Hardy) voltak az elsők, akik Angliában szervezett bűnözéssel foglalkoztak. Az ő történetüket követhetjük végig az első ránézésre roppant stílusos, kellően erőszakos, ugyan akkor némileg humoros Legendben, amit kötelező lesz látni. 

Pan

Peter Pan gyerekkora, és első Sohaországi kalandja a legutóbbi trailerben se tűnik túl ütősnek, pedig a Warner láthatóan próbálkozik. Mindenestre Joe Wrigth filmje a Hooknál nem lehet rosszabb, Rooney Marára pedig továbbra is öröm ránézni... szóval majd meglátjuk, mi lesz ebből a látszólagos giccsfutamból. https://www.youtube.com/watch?v=A_V0PoJ3eAc

Sicario

Mielőtt bevetné magát Deckard és a Nexusok világába, Dennis Villeneuve, a Prisoners és az Enemy rendezője még ad nekünk egy iszonyat durva akcióthrillert, melyben Emily Blunt, Benicio Del Toro és Josh Brolin keveredik drogháborúban az amerikai-mexikói határ környékén. Ez kegyetlen lesz - kegyetlenül jó. https://www.youtube.com/watch?v=84nPwLKNvBo

Daddy's Home

Will Ferrell boldogan él családjával, még akkor is, ha ő csak beházasodott mostohaapa. Az idill akkor kerül veszélybe, mikor az eredeti fater és ex-férj, Mark Wahlberg feltűnik a színen, hogy eltöltsön némi időt az asszonnyal és a gyerekekkel - és ebből biza apai háború lesz. Az Other Guys párosa a Sex Drive írói/rendezői filmjében? Hol kell jegyet venni? https://www.youtube.com/watch?v=2sgpwTBnuLo

A tizenkettedik MoziPackban a lehetőségekről beszélünk egy kicsit, illetve azok ki-, és ki nem használásról.

Önkívület - Self/less (2015)

Tarsem Singh, a tizenöt éve a Cellel befutott, vizualitásáról híres indiai rendező egy sor, megkérdőjelezhető minőségű film után idén visszatért ahhoz a témakörhöz, ahonnan anno indult, s amiből eddig a legtöbbet tudta kihozni: az emberi pszichéhez. Új munkája, a Self/less, melyben a haldokló Ben Kingsley a hosszabb élet reményében átrakatja elméjét Ryan Reynolds üres testébe, minden hülyeségbe hajó elszálltsága ellenére ígéretes ötlet, ami rengeteg lehetőséget hordoz magában. A jó öreg Tarsem eleinte el is kapja a fonalat, és én vagyok a legjobban meglepve azon, hogy jó az, amit látok - mind a tartalom, mind a megvalósítás gond nélkül felkelti a figyelmet, és visz magával. Kár, hogy a futam felénél elfogy a benzin, a kreativitás és az ambíció, s végül egy baromságokkal teli, szabvány akciófilmnél kötünk ki, ami csak minimálisan érdekesebb a társainál. Ha valami, hát a Self/less igazán megérdemelne egy esélyt egy új életre, mert bár így is egy abszolút nézhető darab, de csak kapargatja a saját felszínét - pedig lenne mit kiásni. 6/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=96Itg4gjtts

Valami követ - It Follows (2014)

Nincs annál ijesztőbb, amit képtelenek vagyunk felfogni vagy megérteni. Egyszerű igazság, ám a horror, az a zsáner, aminek hivatása a frászhozás, ezt csak nagy ritkán ismeri fel. Ilyen-olyan szörnyek, szellemek, démonok vagy darabolós gyilkosok járnak mindenhol, és működnek is, egészen addig, míg az alkotók nem próbálnak meg görcsösen valami lényükre vonatkozó magyarázattal előállni. Hál' Istennek David Robert Mitchell és az It Follows a kivételt képezik, ami erősíti a szabályt - mert eszük ágában sincs választ adni arra, hogy mi és miért követ gyilkos szándékkal egy tinilányt, aki egy alkalmi kufirc révén kapja nyakába ezt az áldást. Persze van néhány szabály, de a lényeg végig rejtve marad, ennek következménye pedig az állandó, őrjítő bizonytalanság, az elképesztő feszültség és a terroral kokettáló félelem. Műfaja utóbbi bő tíz évének egyik legjobbja az It Follows, ami hibátlanul használja ki lehetőségeit, ráadásul jólesően klasszikus stílussal teszi mindezt. 8,5/10.

De azért az szomorú, hogy eseményszámba megy egy olyan horrort látni, amin csak akkor nevetsz, amikor szándékos poén üti fel a fejét.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=96Itg4gjtts

Ti akartátok.

A minionok már évmilliók óta gonosztól gonoszhoz szegődnek hű csatlósokként - ám mikor eme életvitelük megreked, új utak felé kénytelenek fordulni... vagy mi a jó franc is volt ebben...

"Guys! Cut it out! This is really unprofessional!"

Nem is tudom, hány olyan véleményt hallottam a Despicable Me filmek kapcsán (melyekből az egyik kifejezetten jó, és a másiknak sincs szégyenkezni valója), hogy óóóó, hát ebben csak a minyonok voltak a jók, ők vitték/mentették a bulit, csak velük kellene egy mozit csinálni. Az, hogy ez így teljesen életképtelen lenne (lévén ezek a lények alapból töltelék gegekre lettek teremtve, s hacsak nem változtatnak rajtuk drasztikusan, amit ugyebár nem lehet, mert akkor már nem azok akik voltak és akikre igény van, villámgyorsan elfogynának egy saját történetben) általában senkit nem izgatott, a lényeg, hogy minden cuki és vicces legyen. Nos, miután az Illumination (és a Universal) is pénzből él, hülyék lettek volna nem meghallani az óhajokat, nem lecsapni ezt a labdát, s Gru harmadik kalandja elé gyorsan össze is dobták a Minionst - nem kellett volna.

A helyzet az, hogy Pierre Coffinék eme project kapcsán a könnyű zsozsó termelés érdekében mindent feladtak, amit csak fel lehet, kezdve a művészi ambíciótól egészen a minőségi filmkészítésig. Kívülről nézve valamennyire meg tudom érteni őket, de a moziban ülve olyan sűrűn kívántam pokolba ezt a bandát, hogy páran végül biztos oda is kerültek. A Minions (ami nem film, legjobb esetben is egy youtube egyveleg a sárga arcok rövidfilmjeiből, de leginkább egy elszabott reklám) ugyanis olyan szinten pofátlan dollárgyár, amilyet szerintem még nem is láttam. A mozijegy áráért az ember a világon semmit se kap, max egy kiadós fejfájást a kétszázhatvankét üvöltős és/vagy fingós poén(nak szánt valami) összességétől. Cselekmény, karakterek, konfliktus, esetleg valami tanulság, vagy bármi, ami mozira emlékeztet? Ne is álmodj róla - előbbiek mindegyike kivégezhető egy-egy szóban (vagy annyiban se). Persze, erre lehet azt mondani, hogy mindegy, úgyis csak röhögni megyünk be a hűs terembe, de sajna ez se fog összejönni: a Minions nem vicces, még csak nem is jópofa, sokkal inkább retardált és nagyon, nagyon fárasztó, ami komplett hülyének nézi közönsége minden egyes tagját, korosztálytól függetlenül. Amit érdemes látni belőle, az ott van a trailerekben, azokat pedig már úgyis megnézted hatvanszor.

Én szeretem az Illuminationt. Egyedi látványvilágával, határon táncoló poénjaival, szerethető naivságból eredő lelkével és ötletesen elborult kreativitásával üde színfolt az animációs palettán. Viszont ezt a három órának tűnő kilencven percet, melynek egyetlen célja a pénzszerzés (még azt is tisztán látom, ahogy Sandra Bullock pénzszámlálás közben beszél a mikrofonba, és adja elő élete egyik legszarabbját), soha az életben nem fogom neki megbocsátani. 2/10. Nagyon, de nagyon remélem, hogy ez csak a sikertől való megrészegülés egyetlen mellékterméke volt - csak az a baj, hogy egyelőre a Pets mögött se látok sokkal többet.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=dVDk7PXNXB8

A változatosság kedvéért ismét kaptunk egy új előzetest: ezúttal a Hunger Games jelentkezik befejező részének a normál trailerével, sokkal korábban, mint az előző években - szerintem csak azért, hogy engem bosszantson. Az igazán akciódúsra sikerült anyag egyébként hozza a megszokott szintet, továbbra is várjuk Katniss utolsó bevetését. https://www.youtube.com/watch?v=n-7K_OjsDCQ

A Hunger Games 3.2 novemberben kerül a mozikba.  

Now Playing

Bond is dobott ma egy bombát, nem is akármilyet: a Spectre második előzetesében már nem csak a gyilkos hangulat, de a karakterek és az elképesztőnek ígérkező akciók is felvonulnak - és ahogy nézem, Sam Mendes (akinek a Skyfallt is köszönhetjük) az F&F szériát is meg fogja szégyeníteni. Mostmáraztán nagyon várjuk a 007-es huszonharmadik bevetését! https://www.youtube.com/watch?v=LTDaET-JweU

A Spectre november elején kerül a magyar mozikba.

Én kérek elnézést, amiért mostanság szinte csak előzetesekről esik szó... de ez egy ilyen időszak, közeleg az őszi-téli moziszezon, és mindenki arra gyúr ezerrel. Ma is két nagyágyú jelentkezett az eljövendő hűvös hónapokból: egyikük a Pixar, akik idén ugyebár már a második bemutatójuk lesz a Good Dinosaur. A hozzá készült új trailer nem árul el túl sokat, inkább a lenyűgöző látványa az, amit villogtat, meg persze a még mindig szótlan karakterek. Természetesen vakon bízunk a stúdióban, de a dínó dizájnok továbbra is, khm, érdekesek, illetve valamiért (környezet? fénylő-repülő izék?) nekem beugrott a Brave, ami hát nem valami jó jel... https://www.youtube.com/watch?v=O-RgquKVTPE

A Good Dinosaur december elején kerül a magyar mozikba. 

A százharmincötödik Trailer Packban már nagy részben az őszre készülünk, szóval nem éppen könnyed limonádék sorakoznak fel.

Brooklyn

Drága Saoirse-ám idén biza nagy díjakra hajt, s az Írországból Amerikába vándorló, két élet és két szerelem közt őrlődő leány szerepében jó esélyekkel is indul. Asszisztál neki többek között Domhnall Gleeson és Jim broadbent, de hát úgyse fogom őket észrevenni. https://www.youtube.com/watch?v=4IM1XhTxPAE

The Finest Hours

Chris Pine egy ladikkal vág neki a viharos óceánnak, hogy kimentse Casey Afflecket és legénységét egy bazi nagy süllyedő hajóról. Ez akár még jó is lehetne, csak hát Disney film, szóval reális durvaságok helyett giccshullámok vannak a láthatáron. https://www.youtube.com/watch?v=BQmllwTKtqU

London Has Fallen

A Fehér házi buli után elnök és testőre, vagyis Aaron Eckhart és Gerard Butler már egy egész városban fog túlélősködni, az angolok legnagyobb bánatára. Lehet hülye, de ha olyan fasza lesz, mint az előző menet, akkor elnézem neki. https://www.youtube.com/watch?v=DUF7x-L8gE4

Creed

Rocky spin-off. Igen, jól látod: ROCKY SPIN-OFF!!! Amiben nem más száll ringbe, mint Apollo Creed fia (Michael B. Jordan), és edzőjének persze a legjobbat akarja, vagyis a jó öreg Slyt. Mindezt a Fruitvale Station rendezőjétől. Nem fogok hazudni, elsőre én is felröhögtem - de látva a trailert, ebből még valami jó is lehet. https://www.youtube.com/watch?v=Uv554B7YHk4

Paranormal Activity: The Ghost Dimensions

A Paramount bevállal még egy Paranormal Activityt, ami ha minden igaz, mostmáraztán rendet vág az eddigi részek között, és pontot tesz a több generációs démonozás végére. Én szurkolok neki, jól járna ez a széria egy tökös lezárással. https://www.youtube.com/watch?v=Y9Jy2T0uQ9Y

Úgy tűnik, a MacFarlaneizmus elmarad.

Ted (Seth MacFarlane), a mackó ilyen-olyan okok okán szembesül azzal, hogy jogilag ő nem személynek, hanem vagyontárgynak minősül. Villámtesójával, Johnny-val (Mark Wahlberg) ezt persze nem hagyhatják, s egy csini ügyvédnővel (Amanda Seyfried), na meg rengeteg fűvel felvértezve emberjogi harcba kezdenek.

"- Do I have "fuck me" eyes?
- No, you have "Give me the ring, my precious" eyes."

Három éve ugráltam örömömben, amikor Seth Macfarlane, ez a pofátlan, ámde zseniális idióta a Teddel végre betört a filmvilágba, és újszerű humorát sikeresen ültette át a kisképernyőről a nagyvászonra. Egy kisebb forradalmat jósoltam akkor, ami majd visszavonhatatlanul csavar egyet a komédia zsánerén. Nos, ez nem jött be, hiszen hogy jöhetne, ha még maga Seth se tud mit kezdeni a helyzettel. Tavaly a Million Ways-nél már rezgett a léc, s most, a Ted 2 kapcsán végleg kiderülni látszik a szomorú igazság: hősünknek valószínűleg egyetlen mozis lövése volt.

Azt, hogy a gyilkos poénok mellett MacFarlane a nulla-szintű sztorikat is magával hozza a tévéből, sose róttam fel neki, hiszen soha nem is ez volt a lényeg: az a röhögés volt, a percenként háromszori szék alá esés, a rekeszizomgörcs, és a többiek. Új filmjében nem csak visszavesz ezekből, de erősen ám (van egy-két atombomba, de általában csak halkan kuncogni lehet, illetve kínosan sokszor csak csöndben ülni), hanem teljesen meg is feledkezik a tényről, hogy az ő munkáinak ez a szíve-lelke, s görcsösen próbál alternatívát keresni. Ennek eredménye, hogy rengeteg, papíron meglepően súlyos témába belekap, de ezek soha nem lesznek többnek erősebb mellékszálaknál, cserébe viszont egy össze-vissza csapongó szkeccsfilmet kapunk, ami annyira érdektelen, hogy az valami elképesztő. Hogy úgy mondjam, rendezőnk a humor hátterét igyekszik előtérbe tolni, és ennek nincs jó vége. A Ted 2 (ami néha már tényleg átnevezhetné magát Family Guy: The Movie-ra, kezdve a nagyon ciki főcímtől) unalmas, értelmetlen, és olyan elemeket kényszerít magára, amik nagyon nem állnak jól neki.

Egyetlen kapaszkodó a főszereplő párosunk, mert Marky Mark és Ted, valamit a hozzájuk járó agybeteg poénok még mindig képesek elcipelni egy teljes műsort, még úgy is, hogy immáron csak árnyékuk 2012-es önmaguknak. Szóval el lehet lenni az új Teden, persze, meg Amanda Seyfried puszta jelenléte is igen jó kárpótlás, valamint számomra az se volt rossz pont, hogy a film utolsó harmada lényegében egy Transformers reklám. Az viszont nagyon szomorú, hogy egy ilyen ígéretes fickó legfrissebb művében így kell szemezgetnem a pozitívumokat. 5/10. 

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=8zQDNPgGq5E