Vigyázat, lassú film!
Jack (George Clooney), a profi bérgyilkos egy időre egy olasz kisvárosban húzza meg magát. Többen is a nyomában vannak. Aztán úgy gondolja, hogy elég ebből az életből. A következő melója lesz az utolsó. Közben megszereti az itáliai életet, de leginkább a helyi kurtizán szépséget. Ám a bűn még ezen a mennyei helyen is utoléri hősünket...
"Egy amerikai kávét kérek"
Anton Corbijn elősorban fotós és videoklippes, és csak azután filmrendező. Ez második nagyjátékfilmjén, Az amerikain nemigen látszik - olyan, mintha Corbijn ennek a szakmának egy nagy öregje lenne. Hogy ezt miért gondolom? Az amerikai úgy tud érdekes és a maga módján izgalmas maradni, épülni és feszültséget fokozni, nagyon laza és atomkemény lenni egyszerre, hogy kábé semmiről se szól. Nem véletlen, hogy a szokottnál sokkal rovidebb az ismertetés. Ez a film egyáltalán nem történet központú, sokkal inkább a hangulat az, amire ráfekszik. Ezenkívül odáig megy, hogy nemhogy nem szól sokmindenről - szerintem egyáltalán nem akar semmiről se szólni. Csak el akarja mesélni egy hallgatag ember (Clooney zseniális) drámját. Nem von le tanulságot, nem mond ítéletet. Csak megmutat. Ha más filmben, más rendező keze alatt történne ilyen kevés dolog bő száz percebn, az tuti dögunalom lenne. Corbijnnál nem az, sőt.
Bár igen, Az amerikai lassú film. Aki akciót akar, messziről kerülje a filmet. Szóval lassú, de korántsem unalmas. Süt róla az elegancia, a végtelen profizmus, a nyugodtság, a stílus. Ez a film sokkal inkább való az art termekbe, mint a plázákba, mert szerintem attól a közönségtől nem fog túl sok jót kapni. Ehhez a filmhez egy hangulat kell, egy türelmes, nyugodt szemlélet, mint mikor egy jó fotós kiállításon van az ember. És akkor egy igazi filmélménnyel mehetünk haza.
Nem ajánlom mindenkinek Az amerikait, de ha sikerült ezzel a pár sorral (szerintem nem érdemes többet írni) szimpatikussá tennem, akkor jó. Ez egy nagyon jó film. 9/10.
